<<< Ugrás az előző (tizennyolcadik) oldalra
 

Ugrás a portál saját szerkesztésű következő (huszadik) oldalára >>> 
Ugrás a következő, szakszervezettel közösen szerkesztett (huszonkettedik) oldalra >>>

Az oldal a helyi és a megyei vasas szakszervezettel közösen szerkesztett oldal

 
A helyi KIS-KUNSÁG nevű on-line sajtóban a következő igen korrekt cikk jelent meg, amit javaslolt elolvasni minden kedves érdeklődőnek: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i_kis_kunsag_12/i_molnar:_a_bombahoz_mar_csak_a_szikra_hianyzik_6135/t_KIS-KUNSÁG%20-%20Molnár%20A%20bombához%20már%20csak%20a%20szikra%20hiányzik/index.html

A lejátszó elindításával meghallgatható az 1. rész:

Amennyiben nem tudja meghallgatni, próbálja meg előbb letölteni. Link: kkfhkt.static.inter.hu/kkfhkt/2010/jovokepunk/TE/Sárosi_10_05_14_1.wmv

 Sárosi Péter: Köszönöm szépen, hogy kíváncsi a portál a véleményemre. Van is véleményem, van véleménye a Vasas Szakszervezeti Szövetségnek is erről a témáról, amit úgy gondolom, hogy tulajdonképpen teljes részleteiben nem kell már bemutatni, elég nagy nyilvánosságot kapott a Ganz-Röck munkavállalóinak ez az ügye, amelyről hát itt ma beszélnünk kell vagy nekem kellene mondani valamit hát elsősorban, hogy mi a Vasas Szakszervezeti Szövetség álláspontja. Ezt egyébként a ma délelőtt 9 órakor kezdődött munkásgyűlésen én a kollégáknak is elmondtam. Mi nem ezt szeretnénk mondani vagy nem ezt szerettük volna mondani, amit mondtunk és majd rátérek arra is, hogy mit mondtunk, mit javasoltunk az embereknek, akik majd döntenek persze a javaslatról. A döntés mindig az övék, nem a szövetségé, nem mármint a Vasas Szakszervezeti Szövetségé, nem 1-2 emberé, nem a helyi sztrájkbizottságé vagy szakszervezeti bizottságé, az embereknek kell ez ügyben dönteni, hiszen egy ilyen súlyos, de hangsúlyozom kényszerű döntés, mert kényszerről van szó, senki nem önszántából akar hozni döntéseket, ilyen kellemetlen vagy rossz döntéseket, vagy éppen ha csak ez az egy van, akkor már csak azt, hát bizony át kell gondolni. Éppen azért végleges dolgot, hogy hogyan alakul a helyzet a Ganz-Röck-ben, majd hétfőn tudunk mondani. Hát akik korábban nem kísérték figyelemmel a Ganz-Röck kiskunfélegyházi dolgozóinak hányattatott sorsát – nem tudok jobb kifejezést mondani – azoknak annyit elmondanék, hogy a Transelektro Ganz-Röck kazán- és erőművi berendezések Zrt. a gazdasági válság hatására az elmúlt év első negyedévének végére olyan likviditási gondokkal küzdött, amelyeket hát önerőből nem tudott megoldani, éppen ezért a vállalat menedzsmentje úgy döntött és azt kérte a dolgozóktól, hogy jelenleg – mármint akkor több, mint egy évvel ezelőtt – tekintsenek el attól, hogy a törvényben előírt határidőre a béreket átutalják, ezt később maradéktalanul meg fogják tenni, ha rendeződik a cég helyzete, amire ők akkor azt mondták, hogy valamikor őszre, de addigra biztos, hogy rendezni fogják az elmaradásokat. A dolgozóknak akkor mi is azt tudtuk volna mondani, később aztán mondtuk is, hogy hallgassanak a menedzsmentre, ideiglenesen gondban van a cég. Kiskunfélegyházán és környékén nincs felvétel. Egy-két embert felvesznek persze, de tömegesen nincs felvétel, megugrott a munkanélküliség a Dél-alföldi régióban, Bács megyében, ezen belül Kiskunfélegyházán. A régióban jelenleg 80 ezer munkanélküli van. Ilyen esetben a munkahelyeket úgy lehet védeni, hogy valamilyen áldozatot kell hozni a dolgozóknak is, magyarul vegyék tudomásul ezt a törvénytelen helyzetet és hát dolgozzanak, ez fogja biztosítani, az ebből származó árbevétel azt, hogy maga a cég később ki tudja fizetni a járandóságokat visszamenőlegesen. Hát ez a helyzet valamikor olyan szeptember közepéig így is volt és hát mindenki reménykedett benne, elsősorban a munkavállalók, hogy az elmaradt, akkorra már 2-3 hónapra felhalmozódott tartozásokat a cég majd rövid időn belül fizeti. Hát ebben az időszakban alapvetően egyénileg érdeklődtek az emberek, ki kinél, valaki magasabb szinten, valaki saját művezetőjétől vagy csoportvezetőjétől, hogy na akkor most mikor jutunk már hozzá a bérhez, ez azért 3 hónap. Ezeknek az embereknek, akik Félegyházán dolgoznak, bizony nem kevés pénz. Olyan szempontból meg pláne nem kevés, hogy sokan már szeptemberben jelezték, ha ez így megy tovább, egy záros határidőn belül nem tudják fizetni a közüzemi tartozásokat, nem tudják fizetni a gyerekeik iskolai befizetéseit és hát természetesen a hiteleket se. Elég sok ember jelezte, hogy hitele van a házán, ha nem fog fizetni, mi következik? Elárverezik a házát? Sajnos nem tudtuk azt mondani, hogy az lesz, hogy hát a bankok majd várnak hónapokon, fél éven keresztül, hogy fizessenek. Még akkor sem, ha önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, hiszen ebben az időszakban, most tavasszal, mikor jelentkeztek a gondok, ... késő őszig az emberek bér nélkül hozzáteszem persze egy kicsit csöpögtetés volt a munkáltató részéről bérek tekintetében, dolgoztak, dolgoztak, dolgoztak, pénzt nem kaptak, nem kaptak, nem kaptak, hát és akkor valamikor késő októberben vagy október közepén – a dátumra pontosan nem emlékszem, bár elő tudnám itt a jegyzeteimből és az akkori papírokból keresni – jött elő a dolgozói kérdés, hogy meddig tűrjük még ezt. Jöttek a családi problémák, a feleségek úgy fogadták haza a férjeket, hogy már megint nem hoztál pénzt, mi a fenének mész be dolgozni. Konkrétan munkásgyűlésen elhangzott: „Bolond vagy te? Hát miért dolgozol, ha nem kapsz érte hónapok óta pénzt?” Még akkor is azt mondtuk az embereknek, hogy végül is a feleségnek igaz a kérdése, de a válasz erre egy lehet. Válasszanak egy sztrájkbizottságot, a szakszervezeti bizottságnak akkor újonnan megválasztott titkára már megvolt – Kengyel Gabi – és hát a szakszervezeti bizottság és a Vasas sztrájkbizottság tárgyalásokkal, békés úton próbálja rendezni a helyzetet, most már ne egy-két ember, hanem a kollektíva által megválasztott dolgozói képviselők üljenek le a vezetéssel, hogy na akkor most már azért álljon a menet. Kellene, hogy valamiben megegyezzünk, végül is most már ne csak mondják és ígérgessenek. Írják le, hogy mikorra tudnak fizetni. Hát először nagyon - ilyen felszólítással - a munkáltató nem igyekezett leülni az asztalhoz tárgyalni, ennek nyomatékosítására, javaslatunkra – de nem is nagyon kellett javasolni, mert adta magát a helyzet - a kollektíva kettő és fél órás figyelmeztető sztrájkot tartott. Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, valószínűleg tudja, hogy ez így volt. Aztán mi mondtuk és a dolgozók is úgy gondolták, hogy talán a figyelmeztetés, az a 2 órás leállás elég lesz ahhoz, hogy komolyan vegyék a dolgozói képviselők tárgyalási szándékát és hát a menedzsment is járuljon hozzá a munkabéke helyreállításához. Nem az volt akkor a követelés, hogy egyszerre mind a három, meg nem tudom, mennyi havi bért kifizessék, ütemezéséről, az elmaradások ütemezéséről egyezzen meg a két bizottság a munkáltatóval. Hát ez november tájékán úgy nézett ki, hogy sikerült is. Az akkori vezérigazgató Gopcsa úr, Kengyel Gábor kollégánk, illetve Molnár Pista, aki jelenleg is, meg akkor is vezette a sztrájkbizottságot, aláírtak egy megállapodást, vettünk egy nagy lélegzetet felszabadultan: „Na végre, hát ezt vártuk! Fognak itt fizetni, ha nem is rögtön, de most már leírták, milyen határidőre az augusztusi, a júliusi, az elmaradt béreket, mikor mit kapnak meg a dolgozók.” Hát nem a dolgozókon múlt, mert becsületesen dolgoztam - el kell, hogy mondjam ismételten és hangsúlyozom – nem a dolgozókon múlt, hogy az a megállapodás aztán nem teljesült. Dolgoztak szorgalmasan, ha kellett abban az időszakban még túlórát is, ha még nem is vállaltak, de a túlóra elrendelést teljesítették, mindegy, hogy szombatra, vasárnapra, mikorra esett. A jövő érdekében mindenki rendelkezésére állt a menedzsmentnek. Hát aztán amikor érkezett el a határidő, hogy most már akkor az első havi vagy annak valahány százalékát kellene, hogy fizesse a munkáltató a megállapodás szerint, akkor jött a hidegzuhany: „Nem tudunk fizetni vagy nem annyit tudunk fizetni, mint amennyit aláírtunk. Nem ígértünk, megállapodásban felvállaltunk.” Hát had ne mondjam, hogy hogy érintette ezt a kollektívát ez a közlés, tájékoztatás. Megmondom őszintén, hogy személyesen engem is, de a Vasas Szakszervezeti Szövetséget is hidegzuhanyként érte ez a bejelentés. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen megállapodás, az erkölcsi kérdés, mindkét félnek teljesíteni kell. Mi munkavállalói oldalon elvállaltuk, hogy dolgozunk folyamatosan, ezt megtették a dolgozók. A munkáltató felvállalta, hogy bizonyos határidőig teljesít, bizonyos határidőkön belül vagy addig teljesíteni fogja a vállalt kötelezettségét, felrúgták a megállapodást. És először azt se tudták, mint ahogy most is mondták legutóbb, hogy na majd akkor írjunk legalább egy újabb megállapodást, amiben hát kitolódnak az eddigi határidők egy héttel, két héttel, ilyen sem volt, teljes bizonytalanság. Olyan elkeseredett hangulat volt az akkori munkásgyűlésen, amikor mi kértük, hogy jöjjenek össze a munkatársak, hogy szinte nem is kellett volna javasolnunk, önmagától jött volna, hogy a korábban felfüggesztett figyelmeztető sztrájkot egy általános sztrájk kövesse. Ez az általános sztrájk bizony Magyarországon az ismereteim szerint egyedülállóan – nem tudok róla, hogy máshol ilyen hosszú sztrájk lett volna a rendszerváltás után – 12 napig tartott, pontosabban a 12. napon fejeződött be szintén kérésünkre, ugyanis a helyi bizottságoknak sikerült aláírni egy újabb megállapodást. És hát ugye mi megint arra buzdítottuk az embereket, hogy dolgozzatok, más út nincs a jövőtök megmentésére. Dolgoztak, az akkori megállapodásban akkor már azért egy picit kiokosodtunk, akik ebben részt vettünk, mármint a szervezés és szakértői vonalról, az volt az igényünk és ennek eleget is tettek, hogy a bérkifizetések finanszírozásában résztvevő egyik megrendelő, külföldi megrendelő ajánlatát fogadja el a menedzsment, amely végül is arról szólt, hogy ők hajlandóak egy adott összeget – mindenki emlékszik rá, aki figyelemmel kísérte az eseményeket, ez 200 ezer euró volt – segítségként átutalni még a megrendelések teljesítése előtt a cégnek vagy megrendelések gyártása alatt folyamatosan és hát ebből akkor majd a dolgozók megkapják a pénzüket vagy legalábbis annyi pénzt, amennyit éppen akkor, azokon a megrendelő által már nagyon várt termékeken dolgoztak. Hát ez is ment egy időtartamig, aztán egyszer csak a pénz, az megérkezett a céghez, de másra fordították, mint a bérek. Erre is jó sokan emlékeznek, gondolom, az érintettek közül. Gyakorlatilag ismételten felrúgta egyoldalúan a munkáltató az ígéretét, a megállapodást. Nem úgy használta fel a külföldi megrendelő által átutalt pénzt, mint ahogy abban a megrendelővel, illetve a kollektíva képviselőivel megállapodott. Közben ugye – és hát nem akarom húzni az időt – az okait ne keressük, de már tudjuk is, vezérigazgató váltás történt a cégnél. Ehhez valószínűleg hozzájátszott az is, hogy a Gopcsa úr, az előző vezérigazgató úr tett egy újabb megállapodást, 7 napon belül jött a levél, hogy amit letett, azt nem tudják aláírni, még csak a javaslat volt, tehát gyakorlatilag 7 napon belül, ami volt, az sem volt már igaz. Vezérváltás, Ménes István urat nevezték ki vezérigazgatónak, hát aki türelmet kért természetesen a dolgozóktól, amíg áttekinti a helyzetet. Közben kormány kezességvállalással megszületett a döntés arról is, hogy a cég megkapta a hitelt, mármint azt a bizonyos likviditási hitelt több, mint 2 milliárd forint értékben...  
 

A lejátszó elindításával meghallgatható a 2. rész:

Amennyiben nem tudja meghallgatni, próbálja meg előbb letölteni. Link: kkfhkt.static.inter.hu/kkfhkt/2010/jovokepunk/TE/Sárosi_10_05_14_2.wmv

 Sárosi Péter: ...tehát tulajdonképpen odáig jutottunk el, hogy a kormány kezességet vállalt a cég likviditási hitelével kapcsolatosan, Bajnai úr is ellátta kézjegyével a cég, az illetékes bank által aláírt dokumentumot. Tulajdonképpen ez a dokumentum vagy ez a kormány kezességvállalás hivatalos közlönyben is megjelent, mindenki el tudja olvasni, aki interneten vagy valahol hozzáfér a hivatalos közlönyhöz. Hát a hitel odaítélése, az bizony eléggé rázósan ment, hosszú hónapok teltek el, amíg ebben döntés született. Hozzáteszem, hogy egyáltalán – most idézőjelbe téve – ilyen gyorsan született döntés ahhoz képest, ahogy az kilátszott, meg kell említenem Dr. Garai István nevét, aki tényleg idejét nem kímélve, többször is a kollektívával személyesen is találkozva, járt Pesten, bankoknál, kormányzati hivataloknál, mindenhol annak érdekében, hogy megmaradjanak a munkahelyek és ezt a hitelt a cég minél hamarabb megkapja, mert akkor úgy láttuk, ha meglesz a hitel, akkor lesz pénz a jelenlegi tartozások, de hát a napi működési költségek fedezésére is. Hát az újságok - ha valaki figyelemmel kísérte a különböző napilapokat és szaklapokat – majdnem ilyen fejlécekkel jelentek meg, hogy megmenekült a Ganz-Röck, megkapták a hitelt, a kormánygaranciát, a kezességvállalást, meg ha nem is ilyennel, de mindegyik riportból, hírből az sugárzott ki, hogy megmenekült a cég, megmenekültek a dolgozók. Hát akkor mi a probléma? Lehetne kérdezni. Erre adott választ a Ménes István vezérigazgató úr, aki azon kívül, hogy közölte, amit már lehet, hogy hallottak már akár tőlem is, az, hogy a legutóbbi megállapodást, amit ő írt alá a helyiek képviselőivel április elején, ha jól emlékszem 2.-án, nem tudja tartani a cég június 15-ig – ez volt az ígért határidő – nem tudnak eleget tenni a fizetési kötelezettségüknek. Sőt egyelőre még csak nem hogy garanciát, még csak időpontot se tud arra mondani, hogy mikor következhet be legközelebb vagy akármikor a távoli jövőben, hogy a dolgozók hozzájutnak a ma aktuális, jelenleg aktuális – egyeseknél kettő, másoknál háromhavi - bérelmaradáshoz. Tetézte Ménes István vezérigazgató úr a bejelentését azzal, hát ugyan ennek nem tudnak most eleget tenni, és akkor jött megint az ígérgetés, ha így lesz, ha úgy lesz, ha így állnak hozzá, ha úgy, ha az Európai Unió majd a hitelt jóváhagyja, hát itt mindenki hibás volt a politikától minden más gazdasági szereplőig, hogy miért nem volt eddig hitel. Lehet, hogy van is benne igazság, ez a dolgozók szempontjából nem lényegtelen, de érdektelen kérdés, a dolgozók a fizetésüket várják, nem a magyarázatokat. Na most az előbb mondtam, hogy tetézte a bejelentést a bejelentést a vezérigazgató úr azzal, hogy továbbra is arra kérte a dolgozókat, hogy a tény bejelentése után dolgozzanak, mintha minden rendben lenne – ezt nem tette hozzá, ezt csak én tenném hozzá – és hát valamikor legközelebb vagy a legközelebbi jövőben ahogy ők látják és szakembereik látják, valamikor augusztus végén folyósítják számukra a hitelt, mert még ilyen, meg olyan, meg amolyan eljárások vannak hátra, a jelenlegi kormányapparátus már nem dolgozik, költöznek ide, oda, amoda, az új kormány még nem ült le a székébe, hát hónapok, azaz augusztusig itt biztos nem lesz hitel. De hát a kérés – és teljesen itt hökkentem meg – az, hogy a jelenlegi 2-3 hónapos tartozás mellett az emberek dolgozzanak tovább, hát eszerint augusztusig kell dolgozni, mert talán akkor lesz hitel - erre a mai napig nincs semmi garancia – tehát további 3 hónapot még dolgozzanak az emberek. Azt hozzáteszem, hogy természetesen fizetés nélkül. Hát az eddigit se tudják kifizetni, akkor miből fizetnék ki azt a 3 hónapot augusztus végéig, amiért szintén folyamatosan dolgoznának az emberek és hát garancia sincs arra, hogy akkor majd a hitel megnyílik, egyáltalán abból a hitelből bért is lehet-e majd fizetni, bár ismereteim szerint, ugye tudomásom szerint titkos, ezért nem tekinthetünk bele a bank, kormány, munkáltató, tulajdonosok által kötött szerződésbe, annak egyik pontja az, hogy a hitel folyósításának feltétele, mármint ennek a 2 milliárdnak az, hogy június 15-ig, ahogy a sztrájkbizottság, az SZB és Ménes úr megállapodott, rendezni kell a dolgozók járandóságait. Hát ez már biztos nem teljesül, mert tegnap mondta a vezérigazgató úr, hogy: „Nincs miből fizetni, uraim, hiába akarok én, ha nincs pénz a kasszában.” Tehát egy olyan feltétel, amely állítólag benne van – újságokban is olvastam én ezt – feltétel, ami a hitelfolyósítás feltétele, az biztos, hogy már nem fog teljesülni, mert valószínűleg még augusztus végéig sem. Na most akkor kérdezem én: „Egy ilyen helyzetben, mikor a dolgozóknak 2-3 havi bérrel tartozik a munkáltató, azt kéri ezek után, hogy még 3 hónapig dolgozzatok, de a követelések teljesítését illetően teljes bizonytalan helyzetben nagyon még ígéret sincs a kifizetésre, hogy augusztus végén vagy mondjuk szeptember 10-ig teljesítik hát akkor már az 5, meg 6 hónapos bérelmaradást, mert addigra már annyi lesz, hát garanciáról meg szó se volt, meg határidőről se, meg semmiről. Mit tehet a Vasas Szakszervezet? Mit tehetnek az ott helyben megválasztott vezetők? El kell gondolkozni azon, hogy milyen eszközök álltak és ma már állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ezt a lehetetlen, felháborító, vérlázító – nem tudok finomabb szavakat használni – helyzetet valahogy feloldjuk. Az emberek idegeit, egzisztenciáját felőrölték az elmúlt hónapok, mindenki tudja, hogy többen a krízis alaphoz kellett, hogy forduljanak – tegnapi Népszava vagy tegnapelőtti, Ganz dolgozóval, dolgozókkal készített riport, el kell olvasni – nem tudják fizetni a közüzemet és hát bizony ha nem is mindenkinek, valakinek van tartalékja - tegyük hozzá az igazsághoz - de a döntő többségnek már nincs hova hátrálni. Már a szomszédtól is kértek kölcsön pénzt, már a családtagoktól is, hát azt valamikor meg kell adni, de most már ott sincs pénz. Nincs kihez fordulni. Mit lehet tenni? Fizetési meghagyást nem lehet beadni, hogy inkasszóval emeljék le a cég egyszámlájáról azonnal a járandóságokat. Be lehet adni, bocsánat, csak éppen a cég egyszámláján nulla forint van, mit érünk el vele. El lehet indítani, mint hitelezőt - a dolgozók is, ugye hitelezők a céggel szemben a mai nappal 2-3 havi bérrel – felszámolási eljárást indítani a cég ellen. Tegnap mondta a vezérigazgató úr – több mint 100 ember, vagy nem tudom, hogy hány száz ember hallotta ott - ha bárki ilyet megtesz, mindegy, hogy a dolgozók vagy éppen bármelyik másik hitelező, hát ők 5-6 hónapig el tudják húzni – egyébként törvényesen, hozzáteszem, ezt a vezérigazgató úr is kihangsúlyozta – a felszámolási eljárás beindítását, a felszámoló biztos kinevezését. Önmagában a dolgozóknak nem az lenne az érdeke, hogy számolják fel a céget. Itt az érdek az a felszámolási eljárás során, hogy a dolgozók, ha megindult a felszámolás – ugye Ménes úr szerint erre majd valamikor 5-6 hónap múlva kerül sor, mert addig húzzák az időt, fellebbezésekkel és egyéb dolgokkal (visszatérek) – ha megindult a felszámolási eljárás a cég ellen, valaki megindította, ha kinevezték a felszámoló biztost, akkor az a törvény arra ad lehetőséget, hogy a hitelezők - ebben az esetben kimondottan csak a munkavállalókra vonatkozik – fordulnak a felszámoló biztoshoz és kérik, hogy a cég helyett, aki nekik tartozik, az állami bérgarancia alapból kérje átutaltatni részükre az elmaradt járandóságokat, hát a törvény szerint az egészre nincs lehetőség, de legalább annak a törvényben megengedett mértékét. Amíg nincs felszámoló biztos, addig ezt nem lehet megtenni, amíg nincs felszámolás, a mai törvények szerint ezt nem lehet megtenni. Hogy ez helyes vagy nem, ezzel én vitatkoznék a törvényalkotókkal, mert ennél súlyosabb helyzet, mármint ide felszámolás, oda felszámolás mindegy, hogy van vagy nincs, az embereket kell nézni, a dolgozó embert, hogy milyen szociális helyzetbe, milyen krízishelyzetbe került önhibáján kívül, hozzáteszem. Tehát a mai törvények szerint nem lehet lehívni ezt a pénzt, de tételezzük fel, hogy elindítjuk ezt az eljárást a mi ügyvédjeink, szakértőink segítségével a dolgozók érdekében, 6 hónapig elhúzzák, legyen 5 hónap, de legyen akár 4 hónapos, mindegy, mert itt a hónapokon...addig lehet ezt húzni, elhúzza a cég, fellebbezésekkel,minden egyébbel. Az én tapasztalatom, de egyébként a szakszervezet ügyvédeinek vagy ügyvédjének, aki itt a mi irodánkban dolgozik és tapasztalata szerint, amikor elindul egyáltalán a bérgarancia alapból a bér kérelemmel történő lehívása, még 2 és fél, de talán 3 hónap is eltelik, amíg a dolgozók a pénzükhöz jutnak. Mit jelent ez? Ha mi most beadjuk a felszámolást, a dolgozók beadják a felszámolás beindítását, hát tessék utána számolni, valamikor jövő februárban kerülnek oda, hogy a garancia alapból kapnak nem a jövedelmüket, hanem a törvényben megengedett mértékű kis pénzt. Nem bírják ki addig az emberek. Az ő helyzetükben én sem bírnám ki. Mit lehet még tenni? A többit már javasoltuk, megtettük, lehet sztrájkolni. Törvény van róla. Megtette a kollektíva? Meg. Először egy figyelmeztető sztrájkkal hívta fel a közvélemény és a munkáltató figyelmét, hogy szüntesse meg a törvényességet, aztán amikor ez sem használt, már említettem, általános sztrájk, most már ennek nincs értelme. Annál inkább sincs értelme, hogy időközben a cég bizony komoly terhelési gondokkal küzd. Jelenleg nagyon a levegőben lóg, hogy a dolgozók nagy részét – most hagy ne mondjak számot, de nem 1-2 dolgozóról van szó, ahogy én ismerem – kényszerszabadságra küldik. Nem tudnak munkát biztosítani az embereknek. Na most akkor itt óhatatlanul adódik a kérdés, ha munkát se tudnak biztosítani, ha nem lesz árbevétel, mert hát szűkült a rendelésállomány, szűkülni fog a kibocsátás is, hát kérdésem az, hogy akkor milyen jövő áll a cég előtt? Kérdezem, mit lehet még tenni? Mi a következőt javasoljuk, nem húzom az időt, javasoltuk ma, a tegnap elhangzott tájékoztató után, amit a vezérigazgató úr tartott...  
 

A lejátszó elindításával meghallgatható a dolgozókhoz szóló 3. rész:

Amennyiben nem tudja meghallgatni, próbálja meg előbb letölteni. Link: kkfhkt.static.inter.hu/kkfhkt/2010/jovokepunk/TE/Sárosi_10_05_14_3.wmv

 Sárosi Péter: ..azt tudom mondani, hogy mindazokat a lehetőségeket - ha teljes egészében nem is - mi már a kollektívának javasoltuk a tárgyalástól mondjuk a sztrájkig, a legkomolyabb eszközig, eddig eredménytelenek voltunk. Tárgyalásos úton úgy gondoljuk, egy éve tárgyal ahelyi érdekképviselet a szakmai háttér segítségével. Semmire se mentünk. Fel vannak rúgva a bérmegállapodások. Az embereknek elfogyott a bizalma, hiteltelennek tartják a tárgyaló partnereket munkáltatói oldalról, azok nem állították helyre a törvényességet, az emberek természetesen azt mondják ma is: „Mi dolgozni akarunk, de nem ingyen.” Egyet javasoltunk ma a kollektívának. Tulajdonképpen két lehetőség van. Hát az egyik a legegyszerűbb, de én azt nem fogom javasolni, mert valószínűleg augusztustól akkor engem a dolgozók nem engednek be a gyárba, dolgozni tovább, megfogadva a vezérigazgató úr véleményét, tanácsát, aztán eljön az augusztus vége, bér nélkül dolgozni tovább, eljön az augusztus vége és hát akkor megint vagy fizetnek, vagy nem fizetnek, akkor már az előbb említett 6 hónapot. Ez az egyik lehetőség. Személyesen én sem, de a Vasas Szakszervezeti Szövetség sem javasolja ezt a dolgozóknak. Hanem egy olyan intézkedés megtételét javasoljuk, amelynek gyakorlatilag következménye, az kettős. Mégpedig mi azt javasoltuk - le is írtuk, a mi javaslatunkat át fogom küldeni a szerkesztőségbe, természetesen hozzájárulunk, hogy jelenjen is meg a honlapon ez a felhívó levél a vezérigazgató úrnak címezve – hogy az ott lévő dolgozóknak most már elegük van az eddigi helyzetből, döntsenek úgy – senkit sem kényszerítünk erre, mindenki saját elhatározásából, megfontoltan, időt is adtunk, hétfőig ráér mindenki, a hétvégén gondolja át – mondjanak fel rendkívüli felmondással a cégnek. A rendkívüli felmondás, ez egy Munka Törvénykönyvében szereplő kifejezés, lefordítva a mi nyelvünkre, egy fegyelmivel mondjanak fel a cégnek. Mert hát kevesen tudják vagy lehet, hogy éppen sokan, azért a dolgozónak is joga van fegyelmit adni a cégnek. Nemcsak a cég adhat fegyelmit a dolgozónak. Hát ugye amikor létrejön egy munkaszerződés, ez a munkaszerződés kétoldalú. Mindkét fél valamit vállal benne. Az egyik, hogy becsületesen dolgozik, a másik, hogy azért a munkáért kifizeti a bért. Hát most az egyik fél, az felrúgta ezt a szerződést. Akkor bizony fegyelmivel fel lehet törvény szerint neki mondani. Ez egyrészről azt jelenti, hogy az ilyen felmondást követően a dolgozók nem mondanak le az eddig követelt járandóságaikról, jár nekik az elmaradt bérük, mindenfajta juttatás, ami normál esetben járt volna nekik és már ki kellett volna fizetni, sőt a törvény kimondja, hogy kamatostól. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani. Tehát az ő követeléseikről nem mondanak le, másrészt be tudnak jelentkezni a dolgozók a Munkaügyi Kirendeltségre álláskeresőként, a bejelentkezés dátumának napjától álláskeresési járadékban, köznyelven munkanélküli segélyben részesülnek, arra jogosultak. Az összegét elmondtam a munkásgyűlésen, félreértés ne legyen, eznem egy nagy összeg, erre senki se játsszon, hogy ebből majd megél, de a semminél, a nullánál, amely most a helyzet a cégnél, annál azért csak reményt adhat arra, hogy a szomszédnak, a villanyszámlásnak valamennyit tudunk törleszteni. Tehát ezt a megoldást javasoljuk, más a jelenlegi helyzetben - hozzáteszem – más jobb ötletet nem tudunk mondani. Ezt a javaslatot teljes szívből tudom én személyesen is javasolni, nincs más út, kész van. És hát szabad még egy gondolatot hozzáfűzni, ha ezt meglépi a dolgozók nagy tömegei – mondom még egyszer, mindenki önkéntesen, nem akarunk lázítani, semmi – tudjuk, hogy nagyon sok ember lojális még ma is a céghez, hiszen 30 évvel, meg nem tudom még hány évvel ezelőtt kezdett itt az Április 4. gépgyár időszakában. Ha én is ott dolgoztam volna 30 évet, most már fájna a szívem a gyárért, ahol felnőttem. Hát én úgy gondolom, hogy ezen túl kellene lépni, de egyéni döntés. Nincs más út. De a munkáltatónak sincs más út. Ennek ez a másik következménye. Ha ezt a gyárat legalább középtávon tovább akarja üzemeltetni, akkor el kell gondolkodnia, hogy vagy a tulajdonosoknak, vagy nem tudom, kinek, de minimum augusztusig - ha tényleg igaz, hogy megkapják a hitelt - zsebbe kell nyúlni. Ezeket az embereket, akiket kiszipolyoztak hónapokon keresztül, fizetni kell. Mert ezek az emberek akár holnap munkába állnak, ha majd munkanélküliek lesznek, azt követően is, holnap reggeltől, vagy 48 órán belül a technikai ügyeket lerendezve munkába fognak állni, ha igényt tart rá a cég. Semmi mást nem kérnek, fizessék ki megdolgozott munkájukat, ...kérik, ebben mi őket mindenfajta szakmai és minden háttérrel a jövőben is, mint Vasas Szakszervezeti Szövetség, támogatjuk. Tudom, hogy a Ganz-Röck-nek nemcsak a kiskunfélegyházi gyárban vannak dolgozói, Budapesten is vannak szép számmal, nemcsak fizikai dolgozók vannak, természetesen az irodákban is dolgoznak műszakiak, adminisztratív közgazdasági állomány van, kollektívák. Ők ugyanúgy helyt álltak, mint ahogy a külföldön dolgozó kollégák is, mint ahogy a fizikai állomány is helyt állt ebben az időszakban, ők is dolgoztak, végezték a dolgukat, tehát az általam elmondottak ugyanúgy rájuk is vonatkoznak. Én úgy gondolom, hogy nekik sincs nagyon más lehetőségük, mint az általunk a műhelyben elmondott rendkívüli felmondással kell úgymond kikényszeríteni, döntsék el, bújjon ki a szög a zsákból, akarja a tulajdonos működtetni tovább – vagy tulajdonosok – ezt a gyárat? Ha igen, akkor keressék meg a dolgozókat: „Ne adjátok be a rendkívüli felmondást, kifizetünk benneteket, most és azonnal megy az egyszámlára a pénz és amit kértünk, dolgozzatok tovább!” És mindkét fél megelégedésére úgy gondolom, létrejöhet egy olyan munkabéke, amely óhajtott vágya, a kollektívának biztos hónapokon keresztül. Hozzáteszem, azért ez nemcsak a kollektíván és a menedzsmenten múlik, munka is kell. Az meg viszont – ahogy én most láttam a műhelyben, és ahogy elmondják a kollégák – nagyon kevés van. Anélkül nincs jövője a Ganz-nak, meg egyáltalán egy vállalkozásnak se, ha nincs megfelelő rendelésállománya. Kérdésre a vezérigazgató úr tegnap elmondta –beismerte – nincs egész éves leterhelés, kevés. Természetesen azt is hozzátette, hogy az illetékes kollégák mindenhol próbálják felkutatni a régi vevőiket, az újakat, dolgoznak ezen, de hát kezét széttárva mondta, hogy hát ki tudja, hogy lesz-e ebből valami. Na még nincs. Bizonytalan a helyzet, bár ne lenne. Befejezésképpen én csak azt tudom javasolni a kollégáknak, amit javasoltam délelőtt is, egyéni döntés alapján, józan fejjel átgondolva aki elfogadja a mi javaslatunkat, adja be rendkívüli felmondását, ebben a helyi vezetők technikailag is segítenek, mint a felmondás beadásában, átadásában, akkor így mondom, ügyvédünk elkészítette a megfelelő formanyomtatványokat, a dolgozóknak tényleg csak a személyes adatokat kell ráírni, és hát elképzelésünk szerint a jövő héten, ha tényleg a kollektíva többsége megfogadja a mi tanácsunkat, akkor küldöttség fogja eljuttatni a beadott felmondásokat a cég vezetésének. Én abban bízok, hogy a cég vezetése nemcsak felmondás, hanem rendkívüli figyelmeztetés hatására azt fogja mondani, hogy: „Uraim, ne menjenek el, még nem tudjuk, hogy hány embernek tudunk itt munkát biztosítani, egyelőre maradjanak, megszerezzük a pénzt két héten belül – hát mondjuk az már szerintem sok – egy héten belül és át fogjuk önöknek az elmaradt járandóságot utalni, a továbbiakról meg majd tárgyalunk megint, ha munkába léptek.” Bár ez következzen be, de a továbbiakban történő tárgyalásnál én már most mondom, hogy azt fogom javasolni a tárgyalásban résztvevő kollégáknak, csak olyan megállapodást írjanak alá, amely nem ígéret. Nemcsak hogy alá van írva, hanem garanciát, nagyon kemény garanciát tartalmaz. Egyik ilyennek tudom elképzelni a cég, a tulajdonosok által bankba, letétbe helyezett, ügyvédi ellenőrzésben letétbe helyezett bért, amelyet akkor lehet lehívni a dolgozóknak, amikor egy adott feladatot teljesítettek. Én már abban nem bíztatnám a kollégákat, hogy ígéretre higgyék el, hogy majd itt augusztus végén megint lesz pénz. Köszönöm szépen, ennyit akartam mondani, hétfőn reggel okosabbak leszünk. Kíváncsi vagyok magam is személyesen, hányan fogadták el az ajánlatunkat, javaslatunkat, az ehhez nyújtott segítségünket, akkor látjuk, hogy mi a helyzet, mit lehet meglépni, azaz a két lehetőség közül tovább dolgozni bér nélkül, vagy keményen figyelmeztetni a munkáltatót egy rendkívüli felmondással - ami egyébként azonnal hatályba is lép - nincs tovább, várjuk a bérünket. Kettő közül hétfőn tudunk mondani és hát nagyon sokan kérték a gyárban, hogy az ügyvéd úr részünkről, akár több ügyvédünk is menjen ki, mert már sok embernek van egyéni problémája, egyéni kérdése, hát a legtöbben azt is kérdezik, hogy hát ha elmegyek, akkor sem adják ki a papírjaimat, a leszerelő papírokat. Ha bárhová még fel is vennének bennünket, mindenhol az a válasz, hogy addig nem tudjuk önöket felvenni, amíg nem hozzák a leszerelő papírt. Hát sajnos én ebben ott nem tudok a különböző magáncégeknél vagy akár állami cégeknél segíteni, de a munkaügyi központ kiskunfélegyházi kirendeltségének vezetőjével megbeszéltük, hogy ez most egy rendkívüli helyzet, a dolgozókon kívülálló ok az, amiért ők nem tudják bevinni a munkaügyi központba a regisztrációhoz a leszerelő papírokat. Ők vinnék, ha adnák nekik, egyébként az is egy nagyon durva törvénytelenség, éppen ezért arról egyeztünk meg, hogy ugye 2 példányban készül a rendkívüli felmondás papírja. Egyik példány a munkáltatónál marad, aláírja, hogy átvette, természetesen és mikor, a másik pedig a dolgozónál. A dolgozó ezzel a rendkívüli felmondás birtokában lévő papírral, amelyen szerepel egy dátum is, hogy mikor adta be, jelentkezik a munkaügyi kirendeltségen, függetlenül, hogy nincsenek meg a hivatalos papírjai a regisztrációhoz, a kirendeltség vezető asszony azt mondta nekem – személyesen erről tárgyaltunk – hogy fogadni fogják a Ganz-Röck dolgozóit, regisztrálni fogják őket és hát valamikor majd persze helyre kell állítani a törvényes rendet, de az emberek már további károkat ne szenvedjenek, elég nagy csapást mért rájuk az eddigi helyzet. Kovács István: Ha tömegesen kérték az emberek a felmondást, akkor hogyan lesz technikailag megoldva? Sárosi Péter: Hát a mi elképzelésünk szerint – ezt közöltük is kint a munkásgyűlésen – személyesen én, persze egyeztetve a helyi kollégákkal, elképzelésünk szerint ha tömeges az ilyen irányú szándék, akkor a dolgozóknak nem kell személyesen kitöltött rendkívüli felmondásaikat a munkáltatónak átadni, hanem a sztrájk szakszervezeti bizottság összegyűjti ezeket a felmondásokat, a vezérigazgató úrnak írt levél mellékleteként becsatolja, és hát ezt fel fogjuk vinni Budapestre, a Szilágyi Dezső térre, ahol szeretnénk találkozni a vezérigazgató úrral vagy képviselőjével és átadjuk a munkáltatónak a dolgozók megbízásából a felmondásokat. Természetesen alá is íratjuk az átadást. Nem gondolom, hogy ezt nem fogja megtenni a munkáltató, de ha nem teszi meg, ugyanazt a paksamétát a levéllel együtt és az egyéni felmondásokkal tértivevényesen fogjuk megküldeni a munkáltató címére, amely egyenértékű azzal a törvény szerint, mintha személyesen adtuk volna át. Aztán utána a munkáltató következik. Kovács István: Köszönjük, hogy mindezt elmondtad nekünk. Sárosi Péter: Visz hallás, szervusz.  
 

A témához hozzá lehet szólni, kérdéseket lehet feltenni. Sárosi úr ígéretet tett rá, hogy a neki feltett kérdéseket meg fogja válszolni.
A hozzászólások csak moderálás után lesznek láthatók.
Este (főszerkesztő: Kovács István) várom Önöket a cseten, hogy megtudhassam véleményüket és ötleteiket. 

 
Megjelent egy témával kapcsolatos cikk a baon.hu-n. Mivel  Kengyel Gáborral, a Vasas Szakszervezet helyi alapszervezetének titkárával készített interjú a tartalma, mindenkinek javasolt az elolvasása: http://www.baon.hu/bacs-kiskun/gazdasag/szakszervezeti-javaslat-mondjunk-fel-305449

Május 17-én sokan beadták, beadják a rendkívüli felmondást, és aztán elhaggyák a gyár területét. A pontos számadatokról a déli órákban tudunk tájékoztatást adni.
 A döntés meghozatalának segítésére Sárosi Péter a szakszervezet részéről egy tájékoztatót küldütt az oldalra. Elolvashataó az oldal alján levő (első) pdf fájl megnyitásával.
Délután szükség szerint a gyárba  szándékozott látogatni Balogh Bála, az Országos Vasas Szakszervezet elnöke, aki  koordinálni szándékozta  a további teendőket, valamint igény szerint sajtótájékoztatót szándékozott tartani.
Mivel nem volt átütő mértékű a felmondók létszáma, ez szükségtelenné vált.

Molnár István, a sztrájkbizottság elnöke a mai napról elmondta, hogy néhány nap, esetleg egy hét időt kell adni a dolgozóknak a döntéshozatalra.

Kovács István, aki szerkeszti a portált, és telefonon és a portál csetjén kapcsolatban áll a dolgozókkal, szintén azt tapasztalta, hogy ilyen rövid időn belül a dolgozók nem tudnak dönteni. Amikor a vezérigazgató bejelentette, hogy augusztusig ne számítsonak pénzre, akkor is hosszú idő kellett ahhoz, hogy mindezt ténylegesen megértsék. Sőt állítása szerint, még most is sokan nem értették meg, hogy mit is jelent valójában ez a bejelentés. Többen nem hiszik el, hogy belátható időn belül nem kapnak pénzt. Sokuk abban reménykedik, hogy hamarosan étkezési utalványt kapnak. Mindebből az derül ki, hogy nem hiszik el, hogy augusztusig minden jövedelem nélkül dolgoztatják őket. A bejelentés pedig sajnos még azt sem tartalmazta, hogy rabszolgaként dolgoztatják őket, mert a rabszolgák annak idején teljes ellátást kaptak, a TE Ganz-Röck dolgozói viszont semmit. Felelőtlennek nevezte azt, hogy a gyár vezetése olyan helyzetbe hozta alkalmazottjait, hogy azok idegállapotukat tekintve nem képesek tisztán átlátni az esetleges lehetőségeiket. Felvetette a pszichológiai segítségnyújtás szükségességét az esetleges tragédia, illetve tragdiák megelőzése végett. Érthetetlennek tartotta, hogy egy jogállamban ilyen esetben miért nem lehet valamilyen hathatós, elfogadható megoldást találni?

 Egyik kétségbeesett dolgozó az országgyűlési képviselő úrhoz fordult seegítségért. Dr. Garai István Levente (MSZP) a nemrég történt választásokon megyei listán került be a Parlamentbe. Garai képviselő úr, aki ezt megelőzően a kiskunfélegyházi választókerület képviselője volt, eddig is sokat tett a cég talponmaradásáért és a dolgozókért. Mindezt végigkövethetik a portál céggel foglalkozó oldalain.


 Tisztelt GARAI ÚR!

Szeretném megkösszöni magam és a dolgozók nevében  az 
eddig végzet lelkiismeretes munkáját!
Szeretném megkérdezni, hogy ezek után foglalkozik-e velünk,
 mert a helyzetünk katasztrófális és félek, hogy lesz aki kárt tesz 
önmagában! Egyelőre 2 egész és 1 hónap 15%-a bérel tartoznak, és 3 hónapig nem is  igérnek 
semilyen fizetést. A hitel AUGUSZTUSBAN lesz meg talán és idén ne  is 
számoljunk munkára, ezt mondta MÉNES vezérigazgató úr.
Utána, hogy menyi fizetést kapunk, nem nyilatkozott.
További három hónapot fizetés nélkül sokan nem birunk ki,  mert teljesen
eladósodunk. Kérem, hogy a portálon válaszolni sziveskedjék.

Tisztelettel: egy reménytvesztett dolgozó!

UI: Jó egészséget és eredményes munkát kívánok! 
 

Tisztelt Anonim!

Természetesen nem hagyom cserben a dolgozókat! Ma is szapora telefonos
információ keresést folytattam a PM munkatársaival (kabinetfőnök,
államtitkárok).  "Dolgoznak az ügyön", de az a véleményük - jelentős részben
az enyém is -, hogy a Kormánygarancia megszavzásával és a Közlönyben való
közzétételével mind a bankoknak, mind a tulajdonosoknak lépniük kellene,
úgy, ahogy ezt az előzetes tárgyalások alkalmával ezt feltételként az
érintettek el is fogadták. Úgy néz ki, hogy továbbra is rejtőzködő
politikai, gazdasági, pénzügyi érdekek mozgolódnak azért, hogy a cég ne
tudjon talpra állni. Ha ez bebizonyosodik, akkor továbbra is tartom azt a
véleményemet, hogy a felelősöket akár büntető eljárás keretében is meg kell
leckéztetni. Sajnos az új parlamentnek és többségnek "köszönhetően" egyelőre
nincs lehetőség interpellálni, kérdezni, de napirend utáni felszólalásra
sem, ami a nyilvánosság és a média-szereplés adta kényszerítő erőt jelentené
az ügy előmozdítása érdekében. Amint lesz rá lehetőség azonnal élni fogok
ezekkel az eszközökkel is, ha "békés úton" nem érünk el addig eredményt.

Tisztelettel: Garai István Levente dr.
 

A rendkívüli felmondással távozók felmondását a munkáltató nem találta jogszerűnek.

Ezt véleményezte dr. Tálas Miklós, az MSZOSZ ügyvédje (Budapest), amit 28-án közzétesszük:

 
Tavaly ősszel rendkívüli felmondással távozó dolgozó ügyében az elsőfokú bírósági végzést ismertetjük nem szó szerint, és nem teljes terjedelemben. Az ügyben a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság járt el.  A felperes  egy volt TE Ganz-Röck-ös dolgozó, akinek a jogi képviseletét a szakszervezet ügyvédje látta el. Az alperes természetesen a volt munkáltatója.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy a dolgozó részéről a rendkívüli felmondás jogszerű volt.

Továbbá a bíróság  kötelezi az alperes munkáltatót, hogy a felperes részére 15 nap alatt fizessen meg:
- a munkabér késedelmes megfizetéséért járó kamat címen 10.667 Ft-ot,
- a felmondási időre átlagkereset címen bruttó 993.648 Ft-ot.
- végkielégítés címen bruttó 1.200.658 Ft-ot,
- további késedelmi kamatot,
- valamint 200.000 Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy a Magyar Állam részére külön felhívására  fizessen meg 432.200 Ft eljárási illetéket.

A végzés 2010 június 14-es keltezésű.

Mivel ez egy elsőfokú végzés, ezért az alperes fellebbezhet.


 

Friss, fontos információ az előző (Kovács István által szerkesztett) oldalon olvasható.

Igazolom a személyazonosságát Sárosi Péter válaszoló hozzászólónak. (Webmester)

<<< Ugrás az előző (tizennyolcadik) oldalra

Ugrás a portál saját szerkesztésű következő (huszadik) oldalára >>> 
Ugrás a következő, szakszervezettel közösen szerkesztett (huszonkettedik) oldalra >>>