Kiskunfélegyházi Kistérségi Szintű Portál

 Mit tanácsol dr. Tóth András pénzügyi tanácsadó?

Mivel én mint a portál főszerkesztője, dr. Tóth András pénzügyi tanácsadótól engedélyt kaptam írásai publikálására, így most élek a lehetőséggel, közzéteszem újabb írását. Felhívom azonban mindenki figyelmét, hogy részbeni vagy teljes publikáció csak a szerző engedélyével történhet!
 

Most mi van?

Zajlik a történelem egyik legnagyobb fordulata. Rendkívül izgalmas korban élünk – csak éppen ez a korszak (hála Istennek) nem vad háborúkban fordul, hanem csendesen, apránként. És ez a folyamatos fordulat apró kis dolgokban szivárog le a hétköznapi életünkbe.

Itt van például a svájci frank árfolyamának minden csúcsokat megdöntő emelkedése. Mindkét nagy valutában, a dollárban és az euróban is megrendült a befektetők bizalma – maradt a jó öreg svájci frank, mint minden megrázkódtatás esetén az univerzális mentsvár. És ezért ömlik ide a pénz. Igazából nem is a svájci frank árfolyama nőtt meg, hanem minden másé csökkent körülötte.

Nyilván ez a dolog sem tart örökké. Egyszer majd normalizálódnak a dolgok és az árfolyam lejjebb száll. Addig azonban a magyarok igen jelentős része (a családok közel fele) akik svájci frankban vették fel a kölcsöneiket, azok hónapról-hónapra magasabb törlesztő részletekkel szembesülnek. Nincs más, ezt ki kell nyögni. És eszébe se jusson bárkinek itt a csúcson visszafizetni, más valutás kölcsönre konvertálni! Egyelőre elég lesz, ha az ember kinyögi a havi részletet.

Aztán itt van szép csendesen Kína térnyerése. Kína eddig főként az afrikai országokba vásárolta be magát, de most megjelent nálunk is.

Alapvetően – hasonlóan az emberekhez – az országok is két csoportra oszthatók: a vidám, pénzköltő, adósságokat felhalmozó mának élő és a holnappal nem törődők (ilyenek például a dél-európai országok, sőt az USA is) és a pénzt felhalmozó, kölcsönöket adó, egyre gazdagodók, mint például Németország, sok ázsiai ország és főleg Kína.

Nincsenek csodák. Aki többet költ, mint amit keres, az előbb utóbb csődbe megy, és ebből a szempontból az teljesen mindegy, hogy egy családról vagy egy államról van szó. És aki kevesebbet költ, mint amit keres, ezt befekteti – az előbb-utóbb meggazdagszik. Kína szép példája ennek az második esetnek. Az egyszerű átlag kínai állampolgár a jövedelme 40%-át rakja félre. Egy tőkefelhalmozó, takarékos állampolgárokból álló ország gazdag ország lesz. És egy gazdag ország felvásárolja más kevésbé takarékos országok adósságait, vállalkozásait, értékeit.

De nálunk is változnak a dolgok: elsősorban a fejekben. A legmegdöbbentőbb gondolat, ami kezd elterjedni: az öngondoskodás, az előtakarékosság. A bankok statisztikái szerint drámaian nőttek a megtakarítások – ez utoljára a szocializmus idején volt szokásos. (Bár abban volt némi csalás – nem nagyon volt mire elkölteni.)

Ezzel szemben drámaian visszaesett az ingatlanpiac – még mindig esnek az ingatlan árak. Ennek újabb szép lökést adhat, hogy most derült ki, a kormány csak egészen kevés (maximum kb. 1.000) elúszott lakást tud megvenni. A maradék 99% előbb-utóbb árverésre kerül.

Ezeknek a csődöknek a váratlan hatása, hogy az emberek egy része kezd tudatosan lemondani a lakások megvásárlásáról és tartósan a bérlésre rendezkedik be. Erről már korábban írtam Ingatlan vallásháború címmel – és szépen erősödik a bérlés pártiak renegát rétege.

Nem csak a lakást lehet bérelni – a múltkor bent jártam az autószervizben és az egyik értékesítő elmesélte, hogy az utóbbi időben tíz autóból kilencet tartós bérletként értékesítettek. Bármikor visszaadható (költségként elszámolható) – nincs gyomorfájás, ha nem tudjuk fizetni.

Mindezek szépen apránként folynak. Szinte észrevétlenül kerülünk egy új világba – egy új gondolkodást igénylő világba.

dr. Tóth András vezető pénzügyi tanácsadó Web: tothandras.hu

Közzétéve: 2011. július 27.