Kiskunfélegyházi Kistérségi Szintű Portál

<<< Ugrás az előző (hatodik) oldalra

Ugrás a következő (nyolcadik) oldalra >>>                           

Szándékoztam utólag az új oldalon egy bevezetőt írni. A két riportot végighallgatva, és az újabb fejleményeket hallva, inkább most háttérbe vonulok. A tartalmat végigkövetve a "történet" így kerek, ahogy van. Annyit azért elmondanék, hogy az én ismereteim szerint, a Sárosi riportig "ült a dolog", most mikor utólag írom ezeket a sorokat, 180 fokos fordulatot érzékelek. Úgy vélem, hogy ez az oldal történelmi pillanatokat fog tartalmazni mind Félegyháza és térsége, mind a gyár életében. Sőt a magyar energiaszektor életében is említésre méltó eseménynek lehetünk tanúi. Kívánom, hogy így legyen. (Jan. 30-i utólagos bejegyzés)

 

 Az elindítógomb megnyomásával meghallgatható Sárosi Péterrel, az MSZOSZ Dél-alföldi Régió vezetőjével készített riport.

 

 

Sárosi Péter: Jó napot kívánok! Mindenekelőtt hadd mutatkozzam be. Sárosi Péter vagyok. A Vasas Szakszervezeti Szövetség Dél-alföldi Régiójának vagyok az elnöke, és hát emellett a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének a Dél-alföldi Régió képviseletvezetője is vagyok. Helyileg Kecskeméten dolgozunk az MSZOSZ irodában. Ha nem baj, akkor egy pár szót szeretnék szólni azért arról az ágazati szakszervezetről, amelyikhez végül is a Transelektro Ganz-Röck Vasas alapszervezetbe is tartozik. Az ország egyik legnagyobb ágazati szakszervezete, körülbelül 50 ezer tagja van. Ez egyben arra is rámutat, hogy a tradíciói miatt, illetve a mai szervezettsége miatt az egyik legjelentősebb szakszervezet, hiszen az ország területén - nem beleszámítva a nyugdíjas és tanulói alapszervezeteinket – közel 400 munkahelyen vagyunk jelen. Természetesen a munkánk folyamán, mint Vasas szakszervezet, sajnos nem egyedi az olyan eset, mint ami a Transelektro Röck-nél is történt. Nagyon sok az utóbbi időben a munkáltatók részéről a törvénysértés, beleértve kollektívákat és egyéneket is, mi az alapvető feladataink között tartjuk számon, hogy a bajba került tagoknak, szervezeteknek segítséget nyújtsunk. Milyen lehet ez a segítség? Hát természetesen elsősorban szakmai segítség lehet, a szakértőinket tudjuk az ott lévő tagok, a bajba jutottak segítségére bocsájtani. A Vasas Szakszervezeten belül egyébként a kiskunfélegyházi gyár az a gépgyártó szakmai szövetséghez tartozik, és hát a sajnálatos körülmények között elhunyt korábbi SZB titkár kolléga értesített bennünket arról tavaly ősszel, hogy nem kapták meg a dolgozók jogos járandóságaikat már vagy 2-3 hónapja, amely elsősorban a béreket, de más, béren kívüli juttatásokat is jelent. Amikor mi megkaptuk ez az üzenetet, hírt, akkor abban a pillanatban a helyszínre mentünk, felvettük az ott lévő vezető tisztségviselőkkel a kapcsolatot és próbáltuk tisztázni a helyzetet, hogy egyáltalán ma Magyarországon, a 21. század elején erre hogy kerülhet sor. A tény az tény volt, és sajnos azóta is problémát jelent ennek a vállalkozásnak, vállalatnak a dolgozókkal szembeni tartozása. Ez a probléma annál is inkább súlyos, mert hónapok óta húzódik már. Ennek megfelelően természetesen hónapok óta a dolgozók teljesen jogosan fel vannak háborodva, és hát a hangulat is olyan, mint amit ott kint lehet érzékelni, amikor valaki több hónapon keresztül nem kapja meg a becsületes munkájáért járó bért, járandóságot. Na most hát mi mit tudtunk csinálni? A helyiekkel természetesen karon fogva és együttesen tárgyalások indultak be a cég menedzsmentje, illetve a helyi érdekképviselet között. Sajnos el kell mondanom és hát nem akarom itt a hétről-hétre, hónapról-hónapra lezajlott tárgyalások történetét feleleveníteni, minden esetre azt el tudom mondani, hogy a mai napon ezek a tárgyalások, azok csak nagyon részeredményeket hoztak, azt lehet mondani, hogy összességében eredménytelenek voltak, hiszen még a mai nap, itt január vége felé a cég mindig többhavi járandósággal tartozik ismereteim szerint a dolgozóknak, és egyenlőre a most is folyó tárgyalások ellenére még csak kilátás sincs arra, hogy mikor tudja a cég teljesíteni a bérek és az elmaradt béren kívüli juttatások kifizetését. Na most hát ebben a hangulatban teljesen természetes volt ugye, hogy a dolgozók tiltakozásuknak is kifejezést adtak, amit mi a magunk részéről, beleértve a Vasas Szakszervezetet, a Vasas Szakszervezet elég sok alapszervezetét, akik szolidaritási nyilatkozatokat küldtek a helyi szakszervezetnek, támogattuk, ez két alkalomra is sztrájkban nyilvánult meg, és én úgy gondolom, hogy ezek a sztrájkok mindamellett, hogy nem a legcélravezetőbb, de amikor már ennyire eldurvultak a viszonyok- hogy úgy mondjam- akkor mindenképpen én úgy gondolom, hogy meg kellett tartani. Sajnos a sztrájkoknak sem lett meg az eredménye, és ahogy mondtam, még ma is rendezetlen ez a kérdés. Na most hát a kinntartózkodásunk során az egyik ilyen jogsegélyszolgálati fogadóórán a szakszervezeti ügyvéddel közösen tájékoztattuk azokat a dolgozókat, akik megjelentek a fogadóórán, hogy egyáltalán milyen lehetőségeik vannak. Hát az egyik ilyen lehetőség természetesen, mivel a munkáltató nem teljesíti a törvényben előírt kötelezettségét, nem fizeti ki a Munkatörvénykönyvben meghatározott minden hónap 10-ig a béreket, így a dolgozóknak ezek után akár rendkívüli felmondással történő munkaviszony megszüntetésre is lehetősége van, amely azt jelenti, hogy be kell adni egy ilyen felmondást, és hát függetlenül attól, hogy a dolgozó adta fel, ez tulajdonképpen a rendkívüli egy fegyelmivel történő felmondás, a dolgozónak mindazok a járandóságok, amelyek járnának egy rendes felmondással, a rendkívüli esettől függetlenül járnak. A másik ilyen lehetőség volt ugye, amit ott megemlítettünk, hogy fizetési meghagyást adjanak be a dolgozók, mint hitelezők a céghez, hát sajnos ez is eredménytelen ebben az esetben, hiszen a cég számláit zárolták, tehát a fizetési meghagyás nem vezetett célra. Harmadsorban a dolgozóknak, mint hitelezőknek megvan az a lehetősége is, hogy felszámolási eljárást indítsanak a cég felé. Ezzel ma még egyetlenegy dolgozó sem élt, de úgy gondolom, hogy lassan eljön annak az ideje, hogy újra kell értékelni a helyzetet, hiszen a több hónapi ígérgetések, tárgyalások ellenére majdnem azt tudom mondani, hogy a helyzet ugyanaz, mint amivel tavaly kora nyáron szembe kellett, hogy nézzünk. Na most hát ugye itt az a kérdés, hogy mit tudunk mi, mint Vasas Szakszervezet javasolni az ott lévő dolgozóknak, egyáltalán szakszervezet. Hát igen nehéz tanácsot adni, meg kell, hogy mondjam, ugyanis általánosságban lehet itt mondani bármit, de mint ahogy a cégek helyzete is különböző, így a Röck-nél dolgozó szinte valamennyi munkavállaló helyzete is teljesen különböző. Van, akinek jobb az elhelyezkedési lehetősége, vagy a szakmája, vagy az életkora, vagy a neme miatt, de sajnos minden nap, a hétköznapokban találkozunk azzal, hogy bizony az idősebb szakmunkások, vagy éppen az idősebb alkalmazottak sokkal nehezebben találnak maguknak munkát, mint a fiatalabb korosztály. Hozzáteszem, hogy a női munkavállalóknak sem olyan könnyű elhelyezkedni, mint általában a megfelelő fémipari szakmával rendelkező férfiaknak. De mondhatnék még jó pár olyan példát, amely bizony a munkaerő piacon egy-egy embernek vagy megkönnyítheti, vagy éppen megnehezítheti a helyzetét. Ezért általános tanácsot nagyon nehéz adni, mert mindenkinek egyéni helyzete van. Van, aki az elmúlt évek során – bár nem hiszem, hogy sokan lehetnek ilyenek – de valamiféle megtakarítást tudott félretenni, amely a mostani nehéz helyzetben neki valamiféle segítséget jelent, de úgy gondolom, hogy a dolgozók többsége erre nem volt képes, éppen azért, akiknek már nincsenek megtakarításaik, azoknak is másképpen kell. Ha valakinek a családjában ugye már gyerekek vannak, vagy egyedülálló fiatal, aki netán még mobil, akár külföldre is tud menni, tehát nem is akarom sorolni az eseteket, itt mindenkinek a helyzete az más és éppen ezért – még egyszer mondom – általános tanácsot nem szeretnék adni. Még egy megjegyzés - mielőtt mondanám, hogy én mit tennék az ott dolgozó átlagember helyzetében - azt is szeretném elmondani - persze azt is lehet mondani, hogy a pálya széléről nagyon könnyű bekiabálni, hogy hogy kellett volna a gólt berúgni - akik ott minden nap tapasztalják a cégnél meglévő nehézségeket, gondokat, ők tudják a leginkább és én itt elsősorban rájuk is bíznám, hogy ki mit lép meg a saját helyzetét is figyelembe véve. Na most hát mit lehet mondani. Én magamból indulok ki. Ha az én munkáltatóm több hónapja, lassan egy éve az általam becsületesen elvégzett munka után nem utalja át a számlámra a járandóságot, hát most már azon kívül, hogy először csak dühös voltam, lennék, ha már eljutnék arra az elhatározásra, hogy egy bizonyos határidőt meghatározva, ha nem teljesíti a cég az elmaradásokat, bizony nagyon megfontolnám a felszámolási eljárásnak az elindítását. Tudom, hogy az is egy nagyon nehéz döntéshozatal az ott dolgozók részéről, hiszen Kiskunfélegyházán, ha felszámolják ezt a több száz embert foglalkoztató céget, akkor a mai gazdasági viszonyok között, a gazdasági válság közepette nemigen lehet munkahelyeket, tömegesen pláne találni, ahol a felszámolás során az utcára kerülő embereket – nem tudok szebb szót mondani – felvennék. Márpedig arról van szó, hogy ha egy cég ellen beindítunk egy felszámolást – mármint hitelezők, dolgozók , akkor – és amennyire én ismerem ennek a cégnek a jelenlegi helyzetét – valószínűleg az fog bekövetkezni, hogy egy felszámoló biztos sem tudja újra beindítani ezt a céget – ahogy én gondolom, bár ne legyen igazam – tehát ez a cég előbb-utóbb be fog zárni. Na most a felszámolást követően – már a felszámolási folyamatot, ha beindul – akkor a dolgozóknak viszont az az egy előnye meglesz, ami ma még nincs meg, hogy a bérgarancia alapból az állam részlegesen a cég által ki nem fizetett juttatásokat a dolgozóknak megtéríti, és hát természetesen majd az állam a felszámolás alatt lévő cégtől fogja behajtani – hogy úgy mondjam – azt az összeget, amit kifizet a dolgozók részére. Mondjuk a bérekhez való hozzájutás szempontjából ez a leggyorsabb és talán legbiztosabb intézkedés lenne, de hát bizony itt amikor az embernek két rossz közül kell dönteni, az egyik az, hogy továbbra is ebben a bizonytalan helyzetben végzem becsületesen a munkám, de a jól végzett munkám ellenére nem kapom meg az azután járó béremet, ez az egyik rossz lehetőségem, a másik pedig az, hogy tovább ezt már nem tűröm, felszámolást indítok a cég ellen, ezzel nagy valószínűséggel az állásom el fogom veszíteni, na most hát itt az óriási dilemma. Tehát tulajdonképpen ha ténylegesen beletekintünk az ott dolgozók mai helyzetébe, akkor az van, hogy nem is lehet tudni, hogy meddig még nem fogják megkapni a jogos bérüket, nincs semmilyen munkáltatói garancia a tekintetben, hogy a munkáltató mikor fog egyáltalán fizetni. Éppen ezért még egyszer mondom, hogy általánosságban mondtam a dolgot, mindenkinek egyénileg kell mérlegelni, én úgy gondolom, hogy adnék egy véghatáridőt a cégnek, mondjuk ez legyen február 15., amiben – hát ugye beleértve az elmaradt béreket, meg a januári béremet is – ha az elvégzett munkám után én ezt nem kapnám meg, akkor én a második rosszat választanám - megmondom őszintén, a felszámolás beindítását – ahol lehetőségem van arra, hogy a bérgarancia alapból megigénylem az elmaradt jövedelmem és hát ezzel párhuzamosan nagy valószínűséggel elkezdem az álláskeresést is. Sajnos jobb hírt nem tudok mondani, még jobbat nem tudok kitalálni, de még egyszer nagyon hangsúlyozom, hogy ezt mindenkinek egyénileg kell mérlegelnie - ahogy már elmondtam - teljesen más a helyzete egy nagycsaládosnak, egy 1 év múlva nyugdíjba készülőnek és hadd ne soroljam tovább. Körülbelül ezeket tudom én az üggyel kapcsolatosan elmondani, hát a legeslegjobb megoldás az lenne, hogyha ez a cég talpra állítható lenne, megfelelő rendelésállománnyal rendelkezne, én nem tudom, de olyan híreket is hallottam a gyárból, hogy a korábban annyira hangsúlyozott leterheltség napjainkban azért nem úgy van, mint ahogy azt korábban a cég vezetése állította, nem teljes körű a munkával történő ellátás, legalább is hosszabb távon. Hát minden esetre azt ki lehet jelenteni, hogy nagyon bizonytalan, ha továbbra is valaki ott a bérének a felvétele nélkül dolgozik tovább, akkor arra nemigen lesz garancia, vagy legalább is ma biztosan nincs, hogy a munkáltatótól meg fogja kapni elmaradt bérét. Hát körülbelül ezeket tudom elmondani. Természetesen, ha még van valamilyen kérdés, akkor arra is megpróbálok majd válaszolni. Kovács István: Hát egyenlőre nem érkezett kérdés, föl volt téve a portálra, hogy lehet e-mailben kérdést küldeni, így nem maradt… Sárosi Péter: Na most azért egyet el szeretnék még mondani, mivel mindenkinek egyéni helyzete van, továbbra is természetesen a dolgozók rendelkezésére áll ingyen és bérmentve a szakszervezeti jogsegélyszolgálat ügyvédje, akinek a fogadóórája minden héten kedden 14-től 16-ig, csütörtökön pedig 10-től 12 óráig van megtartva a fogadóóra itt bent Kecskeméten, a Katona József tér 18. sz. alatt, a 310-es szobában, tehát aki további kéréssel fordul hozzánk, annak az egyéni helyzetét is figyelembe véve a jogszabályi előírásokban tudunk tanácsokat adni, mint ahogy mondtam, térítésmentesen. Kovács István: Köszönöm Sárosi úrnak, hogy tájékoztatta a gyár dolgozóit és a portál látogatóit. Az az érzésem, hogy fogunk még itt a portálon találkozni. Sárosi Péter: Hát az lenne a jó, hogyha abban tudnánk találkozni, hogy ha a helyzet a dolgozók megelégedésére változna meg. Közben itt keresnek a másikon, úgyhogy. Kovács István: Jó, köszönöm szépen, viszont hallásra. Sárosi Péter: Viszont hallásra.

Sárosi úrral a riportot megelőzően hosszasan elbeszélgettem, nemcsak a gyárral kapcsolatos témában, hanem említést tettem a Majorcoop Kft. felszámolásáról, ami körülbelül 50 munkavállaló és családja megpróbáltatásait hozza magával. Örömteli meglepetésemre felajánlotta segítségét a dolgozóknak.  A Portál is felajánlja segítségét a kapcsolatfelvételben, és ha szükséges a médiafelület biztosításában.
A riport végén elhangzó "Az az érzésem, hogy fogunk mi itt a portálon még találkozni" mondatom nem csak az akkor kétséges helyzetű Transelektro ügyére utalt, hanem a Majorcoop, esetleg más vállalkozás ügyére.
A szakszervezeti vezető elmesélte még a közreműködésüket a Kecskeméti Konzervgyár "megmentésében".
 

 

Mindenképpen türelmet célszerű tanúsítani február 16-ig. Hogy miért? A riportból kiderül.
 

 

 

Dr. Garai István: Jó napot, jó estét kívánok, attól függően, hogy az érintettek, hallgatók, olvasók mikor kerülnek az információ birtokába. Az elmúlt hetekben úgy nézett ki, hogy a Ganz-Röck gépgyár ugye sínre kerül. Számos olyan részsikert értünk el, akár az APEH moratórium elérésében, akár a Magyar Fejlesztési Bank irányában, akik egyfajta indikatív ajánlattal álltak elő, kilátásba helyezték és most már könnyebben elérhető kilátásba, tehát belátható határidőn belüli elérhetőségbe helyezték azt a fajta állami hitelgarancia-vállalást forgóeszköz vonatkozásában. Ennek birtokában a menedzsment olyan tárgyalásokat folytathat reményeim szerint a továbbiakban is a reménybeli megrendelőkkel, mely a cégnek a biztonságos működését rövid-, közép- és hosszútávon is biztosíthatná, sőt olyan potenciális rendelésállományról van tudomásom, mely hát az elmúlt években felhalmozódott különböző tartozásokat, kötelezettségeket is hát a nyereségtartalmával rendezni tudná. Tehát van egy olyan jövőkép, ami egyrészt nyilvánvalóan nagyon rövidtávon biztosítaná a dolgozók elmaradt bérének mielőbbi kifizetését, biztosítani a cég fejlődését műszaki területen és képességeinek a kiterjesztését olyan vonatkozásban, hogy a nemzetközi gazdasági életben, hát az energetikai iparban várható föllendülés vonatkozásában a későbbiekben is hát (ne vegyük ki?)komoly potenciális résztvevője legyen ennek a piaci szegmensnek. Na most nyilvánvalóan, hogy a parlamenti szünet nem azt jelentette, hogy a képviselők téli álmot alusznak, és majd valamikor a tavaszi napsugár fölébreszti őket, folyamatosan tartottam a kapcsolatot a menedzsmenttel, a tulajdonosokkal, a Pénzügyminisztériummal, illetve az érintett bankokkal, mert hát egyrészt figyelve arra, hogy az a fajta jó szándék és együttműködési készség, mely mindegyik résztvevő részéről szükséges ahhoz, hogy a gondok megoldódjanak, fennáll-e, másrészt az, amit mondjuk Budapesten egy bankban nem lehet érezni, hogy a munkások, az emberek várják a fizetésüket, és egyik napról a másikra élnek, hát ezt nyilván a legjobb jóindulattal sem gondolhatja Budapesten valaki át úgy, ahogy itt ezt átéli Kiskunfélegyházán nagyon sok tucat ember, mondhatni azt, hogy még a százat is meghaladja a létszámuk, ha a családtagokat is belevesszük, akkor pedig több száz emberről van szó. Na most úgy néz ki a helyzet, hogy az a fajta moratórium, amit a APEH-nál sikerült hát elérni – természetesen a törvényesség határain belül, mert erre azért mindig nagyon ügyelni kell – itt arról van szó, hogy a dolgozók érdeke az, hogy dolgozhassanak, megkapják a fizetésüket, az államnak az az érdeke, hogy megkapja a különböző adóbefizetéseket, járulék befizetéseket, a bankoknak pedig az, hogy hát előbb-utóbb az elmaradt különböző tartozásokat ők is megkapják, meg a tulajdonosoknak is valami hasonló érdekük kell, hogy legyen, hogyha ők igazi tulajdonosokként viselkednek, tehát egyszerűen én azt mondom, hogy egyszerű emberként el nem tudom képzelni, hogy kinek lehet más az érdeke. Na most hogyha valakinek úgy néz ki, hogy más volna az érdeke, akkor az nem tetszene a dolgozóknak, a munkásoknak, meg a Garai Pistának se, akkor nyilvánvalóan a megfelelő lépéseket megtesszük közösen, mindenki a saját háza táján, vagy összefogva együttesen. Tehát ebből fakad az, hogy folyamatosan azért figyelni kell az eseményekre, hogy egyrészt jó irányba menjenek, másrészt ne lassuljanak le. A mai nap is érdeklődtem a tulajdonosok vonatkozásában, a menedzsment vonatkozásában, hogy na hogy áll ez az egész konstrukció és azt az információt kaptam, hogy továbbra is él az APEH moratórium február 16-ig, tehát addig gyakorlatilag minden dolgot sínre lehet tenni és azért kérem az érintettek türelmét és kitartását, persze hát ezt nem könnyű tenni sokadjára, de logikailag és hát matematikailag és minden szempontból hát azért február 16-ig nem volna érdemes elrontani azt a tárgyalási pozíciót, amiben most vagyunk, tehát a Magyar Fejlesztési Bank kidolgozott egy olyan feltételrendszert, amit prezentált a tulajdonosoknak és a menedzsmentnek, ami a bank szemszögéből és a törvényesség szemszögéből érthető és bizonyos szempontból védhető is. Most ennek egyik eleme egy igen jelentős rendelésállománynak a dokumentálása, dokumentálhatósága volna, ami hát annak ellenére, hogy én nem vagyok szakértő, de hát azért rengeteg számadatot megismertem az elmúlt hetekben, hónapokban, én úgy gondolom, hogy kicsit túlzó, tehát a bank valamelyest szeretné magát túlbiztosítani, azt mondom, hogy ez egy szempontból érthető, abból a szempontból talán már kifogásolható, hogy egy túlzó rendelésállomány megkövetelése egy ilyen nehéz helyzetben lévő cég esetében talán irreális. Na most ez a szándék egyelőre úgy néz ki, hogy valamelyest módosítható, egy teljesíthető rendelésállomány felé fognak reményeim szerint akár a bankosok, akár a menedzsment, akár a tulajdonosok elmozdulni, ami egyrészt a bank, a költségvetés szempontjából biztos biztosíték és törvényes, másrészt a másik oldalról, a cég részéről pedig teljesíthető. Ha ez a két dolog így ölelkezik, egymásra talál, akkor ugye az indikatív ajánlat alapján folyósítani lehet, illetve lehetne azt a több, mint 3 milliárd forint összeget, ami a cégnek a működését beindítaná. Na most a mai nap is arra kértem az érintetteket, hogy ilyen gondolkodásmóddal álljanak a kérdéskörhöz, a problémához, fölvettem a kapcsolatot ismételten ma a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárságával, Szigetvári Viktor úrral, aki államtitkári minőségben ezt az egész ügyet eddig hát nagyon komolyan segítette és ígérte azt, hogy bárhova is veti az élet és a politika hulláma, ezt az ügyet szeretné végigvinni becsületből, emberségből és hát egyéb szempontokból is. Tehát én úgy gondolom, hogy a csapatmunkára most is hadra fogható mindenki a parlamenti szünetben. Ugyanakkor jeleztem minden érintett számára, hogy februárban valószínűleg még 2-3 parlamenti munkanap lesz, tehát az a fajta médianyilvánosság, amit eddig is felhasználtam a Parlamentben, abban az esetben, hogyha valaki hát a becsületszavát nem tartja, akkor ezt szépen el fogom mondani a Parlamentben és hát azokat a média eszközöket is használni fogom, amit részben használtam, részben csak jeleztem, hogyha nem haladnak a dolgok, akkor lépni fogok. Tehát összegezve, a mai nap a dolgok állása az, hogy mindenki teszi a dolgát, egyelőre úgy néz ki, hogy ez a hitelkonstrukció előállítható záros határidőn belül. Természetesen lesben kell állni, résen kell lenni, mint egy kiscserkésznek, és én ígérem a dolgozóknak, a Kiskunfélegyházán élő családtagoknak, meg a helyi barátaimnak, a helyi vezetőknek és akikkel gyakorlatilag egy cipőben járkálunk, hogy minden nap utána érdeklődök, hogy mi a helyze, és természetesen az érintetteket informálni fogom. És külön köszönöm ezt a lehetőséget, hogy most is erről egy pár szót beszélhetek. És mindent megteszünk azért, hogy záros határidőn belül valóban ez a hitelkonstrukció létrejöhessen. Nagyon szépen köszönöm a türelmüket, a megértésüket az érintetteknek és azt a fajta emberi támogatást, bíztatást, hogy tegyem a dolgomat, ahogy tudom, meg ahogy kell, meg ahogy illik, ez nyilvánvaló egy ilyen nem könnyű helyzetben,amikor nagyon sok emberrel és nagyon sok hivatallal kell tárgyalni, meg néha egy kicsit azért olyan pókerjátszmaszerűen erőszakoskodni, ehhez kell egyfajta biztos hátország, hogy érezzem azt, hogy amit teszek, azt jó néhány tucat, több száz ember érdekében teszem és hát őket ott érzem minden ilyen alkalommal, amikor bemegyek egy-egy hivatalba, legyen az egy kormányhivatal, vagy bank, vagy bármilyen más hely. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy tájékoztathattam… Kovács István: Az elmaradt fizetésekről hallhatnánk-e egy pár szót, hogy van-e esély, illetve hogy mikor kapnak a dolgozók újabb részt? Dr. Garai István: Igen. Tehát ez az egyik legfontosabb kérdés, mert hát azért itt lassan már mióta ezzel a problémával küszködünk, hát már lassan fél év eltelik és tudom azt, hogy borzalmas elmaradás volt a bérek kifizetése vonatkozásában, aztán különböző konstrukciókkal ezt az elmaradást némileg hát próbálták csökkenteni, mérsékelni, tehát nagyon messze vagyunk még attól, hogy mindenki a tisztességes járandóságát megkapta volna, amiért már régen megdolgozott. A jelenlegi helyzet az, hogy a tulajdonosoknak most, amikor szó volt arról, hogy a bankoknak, mindenkinek mi az érdeke, meg mi a feladata, hogy mindenkinek kell egyfajta kockázatot vállalni ebben a szituációban, a tulajdonosok akkor viselkednek tulajdonosként, hogyha természetesen ők is a saját anyagi eszközeikkel hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a hitelkonstrukció létrejöjjön, tehát az ő részükről is kell biztosíték és anyagi hozzájárulás, mert hát ők a tulajdonosok. Egy igen jelentős összeget ők már betettek ebbe a konstrukcióba, összeget hadd ne mondjak, mert talán ezt nem biztos, hogy illik elmondani, de egy ugyanekkora összeg gyakorlatilag rendelkezésre áll és abban a pillanatban, amikor ez a megállapodás létrejön, akkor ők egy hasonló összeget betesznek a közösbe és abból lehet a béreket rendezni. Másrészt, amikor ez a konstrukció létrejön, akkor nem a Fejlesztési Bank, hanem egy másik bank egy hasonló összeget szintén az elmaradt bérek kifizetésére felszabadít. Tehát ez azt jelenti, hogy február 16-ig – hát azért elég gyorsan telik az idő – ezeket a konstrukciókat mind lépésről-lépésre véghez kell vinni, egyik húzza magával a másikat, tehát amennyiben létrejön a megegyezés, akkor ez azt jelenti, hogy az összes olyan pénz, akár tulajdonosi részről, akár a közreműködő bankok részéről szintén felszabadul, ami a bérek kifizetését most már lehetővé teszi és hát egy jelentős lépéssel közelíti az elmaradt béreknek a rendezését, legalább is jelentős mértékben, hogyha egy hónapon belül nem is teljes mértékben, de azokat a számokat - amiket nem említettem - hogyha ezek realizálódnak, akkor azért legalább akkora lépésekben, mint ahogy volt december környékének azért egy lendületesebb periódusa a bérek kifizetése területén, ezt folytatni lehet, illetve folytatni kell, és akkor, amikor én ugye az előbb említettem, hogy erőszakoskodok különböző helyeken, ez is a szemem előtt lebeg, hogy nemcsak arról van szó, rendelésállományról, meg hogy mi lesz itt majd 2011-ben, meg ’12-ben, hanem hogy mi lesz január végén, meg mi lesz február elején, mikor hát az embereknek a boltba kéne menni, meg a gázszámlát ki kellene fizetni. Kovács István: Köszönöm a tájékoztatást. Dr. Garai István: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget és máskor is természetesen állok az önök rendelkezésére. Köszönöm szépen.

2010. január 26.
 

---

 
Sárosi úr a riportot megköszönő e-mailemre a következőt válaszolta: Bármikor állok az Ön illetve a dolgozók rendelkezésére.

2010. január 27.

Kovács István

---

 Tájékoztatom a kedves látogatókat, hogy megérkezett a kormányszintű válasz a kérdésemre.
A válasz valószínűleg régebben megérkezett (néhány napja), ugyanis csak most néztem meg a kommunikációs felületemet. Köszönjük a választ.

Emlékeztetőül: A legutóbbi kormányszóvivői tájékoztatón feltettem Varga Istvánnak (gazdasági miniszter) a következő kérdést: "A kiskunfélegyházi TE Ganz-Röck Zrt állami bankgaranciás hitelfelvételének jelenlegi és várható fejleményeiről érdeklődnék. (Nagyszámú elbocsájtások, csőd ha nem valósul meg. Garai I.(MSZP) interpellált már 4-szer ezért. Burány S. kezdte, Szigetvári V. pedig folytatta ennek szervezését)".

A válsz: Egyelőre folynak a tárgyalások a TE Ganz-Röck Zrt és az MFB között a hitelfelvétellel kapcsolatosan.


A fenti választ elküldtem Garai úrnak, melyre 13 óra körül válaszul küldött nekem egy e-mailt, amiből idézek: "Ma beszéltem a menedzsmenttel, az MFB helyettes vezetőjével, Katona Tamás
államtitkárral, Varjú László államtitkárral. Úgy néz ki, hogy a megegyezés küszöbön van. "
Az e-mailben írt arról, hogy Varga István miniszternek írt egy levelet (e-mail-ben fájlcsatolt). A levelet olvasva egy mondatban  a következőt tudom elmondani: a levélben felhívta a figyelmét az ügy fontosságára, kiemelve a cég  nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági jelentőségét. Kérte az ügy fontosságának megfelelő közreműködését.
Természetesen írt a 400 munkahelyről és egyéb, az ügy érdekében hasznos tényezőről.

Bízok abban, hogy a  buzgó igyekezet eredménnyel jár, hisz senkinek sem érdeke a gyár bukása.

2010. január 28.

Kovács István
 

---

A riportokat követően, hogy azok hatására vagy nem,  nem tudom, de az elmondások szerint igen nagy igyekezettel dolgoznak a további működésért. Tehát nem adták fel, sőt...
Mendemondákból hallatszik, hogy a vállalatot nemzeti stratégiai üzemmé nyilvánították. A tulajdonosok jelentős összeggel segítik a gyár talponmaradását és ki tudja hány, a jövőbe vezető hírt lehet hallani.  Mindebből mi igaz és mi nem? Egyeztetés végett felhívtam Garai urat, aki megígérte, hogy összegyűjti a hiteles információkat és  a szokásos módon közzétesszük a portálon.
Ő a holnapi napot nevezte meg, de én nem tartom kizártnak a hétfőt sem.

2010. január 30.

Kovács István

 

 

---

A várható riportról szeretném elmondani, hogy én pillanatnyilag nem kezdeményezem, viszont e-mailben közlöm Garai úrral, hogy ha időszerűnek találja, akkor állunk rendelkezésére. Mindezt azért cselekszem így, mert szerintem kell néhány nap, hogy az új fejlemények kiforrják magukat. Mindenképpen központi téma lenne a bérhátralékok kifizetésének ütemezésének időpontjai, hogy az aztán számonkérhető legyen. Én merem remélni, hogy a gyár fogja majd kifizetni, fel sem merül majd a bérgarancia alapból történő majdani kifizetés. Ez a megközelítés már a múlté.  Következő téma természetesen a gyár jövőjével kapcsolatos információk közlése lenne.  Fontos ez a dolgozók szempontjából, valamint  a  gyár üzleti partnerei, hitelezői tekintetében is. Magam részéről, konkrét, letisztult információkkal szeretnék szolgálni.

Az esti órákban írom a következőket: Garai képviselő úrnak jeleztem e-mailben, hogy a látogatottsági adatokból következtetve, nagyon sokan érdeklődnek. Ezért a riportot minél előbbi időpontra kell tenni.

 

2010. február 1.

Kovács István
 

---

Garai úr ma hajnalban e-mailben értesített, hogy ma megy Budapestre, és reméli nem hiába, vagyis reménykedik a jó hírekben. 
Bizonyára Önöket is érdekli, hogy mi van a TE Ganz-Röck-kel valójában? Úgy gondolom, hogy ez a kérdés hamarosan megválaszolásra kerül.
 

2010. február 2.

Kovács István
 

---

Most kaptam egy üzenetet egy dolgozótól, aki arról értesített, hogy ha hétfőig nem kapják meg a fizetésüket teljes egészében (novemberi, decemberi és januári), és a dolgozók úgy döntenek, akkor mindaddig sztrájkolni fognak, ameddig nem kapnak értesítést az átutalások megtörténtéről.

Sajnálom hogy nincs hiteles információm, de ígérem, tájékozódni fogok.
Garai úr nem jelentkezett, most hívtam de nem vette fel. Bevallom, nagyon bosszant, hogy tudtommal ki lett kaparva Garai úr által a gesztenye és mégis....
Egyébként már én is kezdem elveszíteni a türelmemet, ezért most inkább visszafogom magamat. 
 

Másodjára sikerült telefonon elérnem a képviselő urat, aki röviden összegezte a pillanatnyi helyzetet.
Kérem, hallgassák meg a Garai úr által elmondottakat.

 

 

 

Dr. Garai I.: Sok tisztelettel és szeretettel üdvözlöm mindazokat, akik hallgatják tájékoztatómat. Megpróbálom összefoglalni az elmúlt napok eseményeit. Hát úgy néz ki, hogy a Ganz-Röck-ügyben van előrelépés, habár ennek a mértéke és üteme nyilván nem elégíti ki azoknak a dolgozóknak az elvárásait, akik már hosszú hónapok óta becsületből, tisztességből helytállnak, dolgoznak és a megérdemelt bérüknek egy jelentős részét még nem kapták meg, főleg egy olyan időszakban, amikor téli fűtési szezon van és így tovább, és így tovább… Ezt így elmondtam pesti érintetteknek, még azoknak is, akik talán a mi oldalunkon állnak, de mondjuk Budapest kicsit messzebb van, és egy jól fűtött irodából nem biztos, hogy mindenki úgy látja a félegyházi helyzetet, mint ahogy mi itt helyben, Kiskunfélegyházán. Hát nekem is nagyon sok barátom, ismerősöm dolgozik a gépgyárban és természetesen vannak visszajelzések is nap, mint nap. A lényeg az, hogy haladnak a tárgyalások a Magyar Fejlesztési Bankon belül, és úgy néz ki, hogy a tulajdonosok is bevállalták azt a kockázatot, bizonyos befizetések formájában, amit azt kell, hogy mondjam, hogy jogosan elvárt a bank. Itt az adófizetők pénzéről van szó, és ebbe talán még azok az adófizetők, tisztességesen adót fizető emberek is beletartoznak, akik most hát sajnos alig bírnak adót fizetni, mert fizetésük is alig van, itt a gépgyáriakra gondolok. Ez azt jelenti, hogy a hitelszerződés megkötése, az indikatív ajánlat megszületése reményeim szerint ezen a héten, vagy a jövő héten megszületik, már csak azért is, mert ez mintegy 17 millió eurós potenciális megrendelés állomány realizálásának az egyik előfeltétele. Ezeket az adatokat, ezeket a számokat tegnap ismertettem Burány Sándor államtitkár úrral, elküldtem a miniszterelnök úrnak, kaptam visszajelzést, hogy ez a megfelelő helyre meg is érkezett, illetve a mai nap elkezdtem keresgélni a Fejlesztési, illetve az Exim Bank vezetőit, és hát bizonyos értelemben egyfajta pozitív visszacsatolást kaptam, hogy egy eddig befagyasztott, elég jelentős euró tételnek a felszabadítása folyamatban van, ami az elmaradt bérek egy részének a kifizetését lehetővé teszi. Sajnos őszintén meg kell mondani, hogy ez sem olyan mértékben, mint amit már hát régen meg kellett volna tenni, de ez is egyfajta előrelépés, illetve a termelés folyamatosságát ebből a pénzmaradványból, pénzforrásból, pénzeszközből biztosítani lehet az elkövetkezendő hetekben. Még egyszer elmondom, és elnézést, hogy ismétlésekbe bocsátkozok, de úgy érzem, hogy a dolgozók érzésével az én érzésem csatlakozik, hogy határozottan elégedetlen vagyok az intézkedések ütemezésével és hát 15-én előreláthatólag beindul a Parlament. Egyébként minden szereplővel, akivel beszélgettem és hát a jóindulatot nem olyan jó mértékben tapasztaltam, amint elvártam volna, közöltem velük, hogy itt nehogy azt higgyék, hogy a választási kampány részeként majd téli álomba merülnek a képviselők vagy legalább is azoknak egy része biztos nem így fog tenni, én is, mert 15-én mindenféleképp a Parlamentben összegezni fogom az elmúlt hét eseményeit, és aki ezt figyelemmel kísérte, láthatta, hallhatta, hogy pedzegettem, hogy amennyiben a dolgok nem haladnak előre, akkor szépen meg fogjuk keresni a felelősöket, akár a média segítségével, akár a jogi eszközökre is gondoltam, én még itt a legfőbb ügyésznek a bevonására is, mert még egyszer hangsúlyozom, itt elmaradt, jogos dolgozói bérekről van szó, esetleg a népgazdaságot érhető kárról, ami szintén ugye sok-sok milliárdos tétel lehet, és aki itt nem teszi a dolgát, akkor a későbbiekben feleljen azért, hogy ezt miért nem tette. Összegezve tehát azt tudom mondani, hogy egyelőre továbbra is van remény, arra, hogy a cég talpra áll, elég jelentős rendelés állományokról tárgyaltak az elmúlt hetekben a tulajdonosok, a menedzsment, a bankok, de amennyiben nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi azt szeretnénk, akkor teszem én is a dolgomat, és őszintén megmondom úgy, mint ahogy az 1-2 héttel, vagy talán 1-2 hónappal ezelőtt volt, legtöbbször fölmerült a sztrájkkészültségnek a lehetősége, hogy minden eszközt meg fogunk ragadni az elkövetkezendő hetekben, és én úgy gondolom, hogy februárban most már itt el kell dőlni rengeteg dolognak, addig kérek türelmet és nagyon szépen köszönöm az eddigi türelmet és kitartást a dolgozók részéről, de ha másként nem megy, akkor azt mondom, hogy igen, parlamentáris eszközökkel, jogi eszközökkel és a dolgozók részére rendelkezésre álló eszközökkel, sztrájkfenyegetéssel, vagy annak bizonyos realizálásával is az ügyet előre fogjuk mozdítani és akkor én is odaállok a dolgozók mellé. Minden olyan megmozdulásban partner vagyok, ami ezt az ügyet megoldja, természetesen olyan mértékben és olyan arányában, ami a későbbi kibontakozást azért ne veszélyeztesse. Ez így megtörtént az elmúlt időszakban nem is egy alkalommal, a munkások, dolgozók megmutatták, hogy bizony van erejük, van összetartásuk, van munkás öntudat és szolidaritás. Lehet, hogy erre a későbbiekben még határozottabban szükség lesz, de akkor az én szolidaritásomra is számíthatnak. Minden esetre minden nap teszem a dolgomat, miniszterelnöktől, akár a különböző bankokon keresztül, államtitkárokon keresztül ezt az ügyet próbálom előre mozdítani és még a jóindulat mellett is állandóan mondani, hogy itt minden nap számít. Minden nap számít a megrendelések szempontjából is, legalább annyira minden nap számít azoknak az embereknek, akik még eddig nem kapták meg a fizetésüket. Tehát még egyszer, most megint felszabadult egy bizonyos összeg, amiből az elmaradt bérek egy részét rendezni lehet, tudomásom szerint erre a menedzsment és a sztrájkbizottság részéről van egyfajta előzetes megállapodás, én nagyon remélem, hogy ezt a megállapodást az az oldal, amelynek a kötelessége, ezt tartani tudja. Hát még egyszer nagyon szépen köszönöm a türelmüket, az érdeklődésüket, teszem a kötelességemet minden területen, és kötelességemnek tartom azt is, hogy az embereket mindenről tájékoztassam. Nagyon szépen köszönöm. Kovács I.: Mi is köszönjük a tájékoztatást.

 

Én azt a következtetést vontam le, hogy meglesznek, illetve megvannak a bérhátralékok rövid időn belül történő részbeni kifizetésére a pénzeszközök, viszont nem az előbbi üzenetben szereplő óhajtott mértékben. Az ismertetőt megelőző beszélgetésünkben közöltem, hogy a mendemondákben szereplő összeg elégtelen, mindenképpen egy jelentős összeggel kellene csökkenteni a bértartozást. Nyilvánvalóan az elkövetkezendő napok alkujának tárgyát fogja képezni a kifizetések mértéke. Nagyon nehéz meghatározni azt az összeget, ami mindkét részről elfogadható. A nemrég lebonyolított szakszervezeti válsztás lévén  friss bizalommal  bíró szakszervezeti vezetőre nagy teher és felelősség hárul. Számításba kell vennie a néhány napon belüli, majd az ezt követő hetekben kialkudható bérkifizetéseket, valamint a munkahelyek megőrzését. Az utóbbi különösen veszélyes, hisz szó szoros értelemben életekről való döntés felelőssége terheli, hisz helyi adat, hogy a munkanélküliség 12%.



2010. február 3.

Kovács István
 

---

Információm szerint a dolgozókban felvetődött a demonstráció gondolata. Nagyon keveset tudunk minderről, de mivel Garai úrral állandó kapcsolatban állok a Transelektró ügye végett, említést tettem a meg nem erősített hírről. Ő egyértelműen a demonstráció támogatásának adott hangot, főként, ha megakadnak a hitelfelvétellel kapcsolatos folyamatok.
Tájékoztatásul mondom el a kedves olvasóknak, hogy a dolgozók nem kapták meg a novemberi, decemberi és a januári fizetésüket. Arra kaptak ígéretet, hogy a novemberi fizetésük 70%-át tudják csak néhány napon belül kifizetni.
A hozzám érkezett információ szerint az EXIM Banktól elindult egy jelentős összeg a bérek és a működés finanszírozására, de miután  átszámoltam az összeget forintra, én is beláttam, hogy ez csupán a fenti mértékű kifizetésre elég. A pontos összegről nem nyilatkozhatok, hisz az üzleti titok tárgyát képezheti.
A dolgozók és én is olyan információt kaptam, hogy lenne munka, csak a finanszírozásra lenne szükség, vagyis a tavasz óta emlegetett állami bankgaranciás hitelre. Nyilván nehezen érthető, hogy miért akadnak meg a dolgok, miért dolgoztak 3 hónapon keresztül hitelbe a dolgozók, ha most meg a lehetőségek láttán nincs előremozdulás. Érthető felháborodásuk és elkeseredettségük. Érthető, ha ők is meg akarják kérdezni a döntéshozóktól, hogy miért fosztják meg őket a megélhetéstől? Kérem, gondoljanak bele, most 3 havi bérükkel tartoznak és most a legmagasabbak a közüzemi díjak a fűtés végett. A munkába járáshoz az utazási bérletüket miből tudják finanszírozni? A dolgozók úgymond ki vannak véreztetve, a munkanélküliség itt helyileg immár 12%, az árak pedig felfelé mennek.
A napokban fejezte ki Bajnai miniszterelnök úr abbéli gondolatát az oroszoknak a Déli Áramlat magyarországi szakaszának és új tároló építését szervező közös cég létrehozásakor, hogy reméli az oroszok közreműködését a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbításában és a további  bővítésében. Tudva levő, hogy a TE Ganz-Röck képes egyedül Magyarországon komolyabb tételben közreműködni a paksi atomerőművi beruházásban, hisz a félegyházi cég nagyban részt vett annak idején a Paksi Erőmű építésében.
Ezért is vetődött fel a vállalat nemzetstratégiai céggé nyilvánításának gondolata. 

Amennyiben pontosabb információim lesznek a demonstrációval kapcsolatban, tájékoztatom Önöket. Természetesen bármi más információnkat is megosztjuk Önökkel.

Délutáni információm, hogy a demonstrációról, annak részleteiről hétfőn fognak majd megbeszélést tartani a dolgozók.

Nekem egy történelmi esemény jut eszembe az ügy kapcsán. A II. világháborúban, amikor a 2. magyar hadsereg megsemmisült a Don-kanyarban, a fővárosban ugyanúgy szórakoztak, rendezték a bálakat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy téli felszereléssel ellássák a katonákat. A kegyetlen orosz télben nyári, őszi öltözékben haltak fagyhalált hőseink. Állítólag a meglevő kevés téli öltözéket sem osztották szét a katonák közt.
Védjük a természetet, védjük az állatokat, de miért gyűlöljük honfitársainkat? Miért nem segítünk egymáson? Akinek egy kicsit jobban megy, miért nézi le és miért tartja "nem embernek" azt, aki bajba kerül? Mindnyájan kerülhetünk rossz helyzetbe, sőt elárulom, nagy valószínűséggel mindenki fog nehéz helyzetbe kerülni élete folyamán.
Segítünk a föld másik oldalán levő bajba jutottakon, adományokat küldünk külföldre ismeretleneknek, de magunk mellé nem nézünk. Az orrunkig sem látunk el. Nem látjuk, hogy a mellettünk levő embertársaink segítségre szorulnak, átnézünk rajtuk mintha csak levegőből lennének. Hogy lehetünk ennyire ostobák?
Ha ezen elgondolkozunk, sok embertársunk végett bizony szégyenkeznünk kell.
Tessenek elgondolkozni azon, hogy a fizetést nem kapó dolgozók hogy tudják ellátni családjukat? A szociális és egyéb védőháló hol van ilyenkor? Azok akik végig dolgozták életüket, most meg nem kapják meg munkájuk ellenértékét kukázzanak vagy megélhetési bűnözők legyenek? Bizony-bizony bajok vannak ... , - de itt be is fejezem.

2010. február 5.

Kovács István
 

---

Meg nem erősített információim szerint hétfőn Sárosi úr ellátogat a a TE Ganz-Röck Zrt. kiskunfélegyházi üzemébe, hogy tájékozódjon és ismertesse a dolgozókkal a lehetőségeket. Ugyancsak ellátogat Garai úr is, aki beszámol az eddig történtekről, valamint a gyárat, dolgozókat érintő eseményekről. Minden bizonnyal megtárgyalásra fog kerülni a demonstráció is. A demonstráció az eddigi ismereteim szerint (amennyiben lesz) a szakszervezet szervezésében fog megvalósulni, és a helyszíne Budapesten lesz.
Ha belegondolunk, a dolgozóknak az érdekeikért való kiállásban csupán a demonstráció lehetősége maradt, hisz mivel munka alig van, sztrájkolni sem tudnak. Ahhoz, hogy legyen munkájuk, a bankgaranciás hitelre van szükség. A bérhátralékok megfizetéséhez vagy a hitellel finanszírozott munkára, vagy a gyár felszámolására van szükség. Az utóbbi esetben a bérgarancia alapból jutnának munkabérükhöz, de ez hosszabb távra nem lenne megoldás. Ebből következik, hogy az igazi megoldás a hitellel finanszírozott termelés beindítása lenne, hisz megrendelés lenne, illetve van. Ebben az esetben az állam is és a polgármesteri hivatal is (utóbbi kb. 100 millió forint  iparűzési adó), megfelelő ütemezéssel hozzá jutna pénzéhez, valamint a hitelezőknek is lenne esélyük arra, hogy pénzhez jutnak. További hozománya lenne, hogy a paksi beruházások kivitelezéséhez lenne magyar kivitelező (alvállalkozó formájában), hisz tudtommal a TE Ganz-Röck az egyedüli hazai vállalat amely szóba jöhetne ebben a tekintetben.

Garai úr felhatalmazott annak közlésével, hogy 15-én interpellálni fog a Parlamentben a TE Ganz-Röck ügyében. Ez immár az ötödik interpellációja lesz ebben a témában. Közölte, hogy amennyiben nem lesz eredmény, a gyár bukása be fog következni, akkor jogi eszközökhöz fordul, büntető eljárások indítását fogja kezdeményezni.

Felhívom a médiaszakemberek figyelmét, hogy nagy valószínűséggel országos jelentésű média események várhatók. Kérném őket az ügy komolyságára való tekintettel, hogy az üggyel foglalkozó és megfelelő tájékozottságú személyektől szerezzenek információkat (pld. teljes riportok formájában), mert az előző megbízott szakszervezeti vezető kritikával illette a meggondolatlan közléseket. A kritika jogos volt, de az is igaz, hogy nem történt megfelelő tájékoztatás a média irányába. A média csak azt a hírforrást tudja közölni, amihez hozzájut.  
 

2010. február 6.

Kovács István
 

---

Ma délelőtt beszéltem Sárosi úrral, aki elmondta, hogy szerdán fognak egy nagyszabású megbeszélést folytatni a TE Ganz-Röck-nél. Tehát a mai megbeszélés elmaradt, aminek több oka is van. A vezérigazgató holnap tud leülni tárgyalni a bérhátralékok kifizetéséről, valamint meg van a fedezet a novemberi bérek ígért 70%-os kifizetésére. Így csupán az átutalás sebességén függ a dolgozók számláján történő megjelenés.
A holnapi tárgyalás eredményének ismeretében lesz szerdán egy kiterjesztett megbeszélés. Kengyel Gábor, a nemrég megválasztott helyi SZB titkár ekkor már birtokában lesz a bérhátralékok rendezése tárgyában folytatott tárgyalás végeredményével, amit meg tudnak beszélni Sárosi Péter megyei, és Balogh Béla országos SZB titkárral. Ezen a megbeszélésen az említett személyeken kívül Garai országgyűlési képviselő is meghívást kap. Ismereteim szerint el fog tudni menni. Az egyeztetett információk birtokában bizonnyal majd a tagság fog döntést hozni a jövőt illetően. A demonstrációról, annak részleteiről is akkor lesz döntés.
Sárosi Péter szerda este, 18 óra körül ígért telefonos riportot, amiből reményeim szerint, a történtekről mindent megtudunk.  
 

Ma megtudtam, hogy egy másik félegyházi cég felszámolásakor a felszámolóbiztos megjelenését követő egy hónap múlva sem jutottak pénzhez a dolgozók, pedig ott is több hónapos bértartozás van felhalmozódva. Sőt állítólag még meg sincs igényelve a bérgarancia alapból. Tudtommal a felszámoló a munkaügyi hivatalnál igényli meg a bérgarancia terhére a bértartozást, aminek az átfutási ideje két hét, vagyis a felszámolás kezdetétől három hétre pénzhez jutnak a dolgozók. Hát ezek szerint nem jól tudtam.

 

2010. február 8.

Kovács István

 

---

Tájékoztatásul közlöm, hogy a tegnap közölteket meg tudom erősíteni, vagyis szerdán egy kiterjesztett megbeszélés és valószínűleg munkásgyűlés lesz. Ennek időpontja a kora délutáni órákra valószínűsíthető. A munkásgyűlés legvalószínűbb időpontja amennyiben lesz, 14 óra. Elnézést az időponti bizonytalanságért, de maguk a résztvevők sem tudnák pontosabban megmondani. Az időpont azért nem korábbi, mert előbb egy másik félegyházi gyárba látogatnak el, aminek az időpontja már korábban meg volt határozva.

Nagyon fontos lenne, és mindnyájunk érdeke lenne, hogy megmentsük a gyárat az összeomlástól.
A várható Paksi Atomerőmű-vi beruházások végett nagy szükség lenne a cégre. Félegyháza "Mercedes gyára" lehetne a kecskeméti példánál maradva. Kecskeméten a Mercedes jövőre várhatóan 2'500 dolgozót foglalkoztat, míg a mi "Mercedes gyárunk" a TE Ganz-Röck minimum 600 főt tudna foglalkoztatni. Fontos volna továbbá azért is, mert Félegyházának nagy szüksége lenne a gyár által befizetendő ipari adó által a bevételre. Tavaly Busa Imre alpolgármester nyilatkozta, hogy közel 100 millió forint adótartozása van a vállalatnak a város felé, ami most már bizonnyal jóval több. Gondoljunk bele, a cég bebukásával ezt az összeget is elvesztenénk, és bizonnyal a jövőben befizetendőt is. Tehát nagyon nagy a tét.
A felső vezetés szerint lenne munka, viszont a szerződések aláírásához kellene a biztos finanszírozás. Nos itt jönne be az állami garanciavállalásos hitel. Amennyiben ez nem jön össze néhány napon belül, akkor az APEH-os megegyezés is érvényét veszti. Újra az APEH szorító hálójába kerül a vállalat, ahonnan már nem lesz kiút, csak a felszámolás, amennyiben ezt kiútnak tekinthetjük.
Ez az érem egyik fele. A másik pedig az a sok átvert dolgozó, akik most áldozatok. Nagyon sajnálom őket, és elnézésüket kérem, hogy ilyen nagy áldozatot kellett vállalniuk. Az elnézést azért kérem, hogy én csak ennyit tudtam taktikázásaimmal elérni. Magam részéről szégyenlem magamat és elnézésüket kérem, hogy ez így alakult. A napokban fog eldőlni, hogy ennek az áldozatvállalásnak lesz-e gyümölcse. Amennyiben igen, akkor hősök ként tekinthetünk rájuk, de amennyiben nem, akkor csupán áldozatokra. Tehát nagyon nagy a tét, nem véletlenül vetődött fel a demonstráció gondolata, ami nem csak gondolat, hanem az én ismereteim szerint, igen komoly és szolidalitásos elemeket tartalmazó országos jelentőségű esemény lesz. Ugyancsak nem ok nélküli, a Garai úr, bosszúval való fenyegetése sem.

Tájékoztatásul közlöm a sajtó munkatársainak, hogy a portálon az elhangzott riportok által hitelesen végigkövethetik az eseményeket.
A történetkövetés nem teljes, így kiegészítésre szorul. Amennyiben további információra van szükségük, a magam részéről háttáranyagként szívesen állok rendelkezésükre. A portálon ebben a témában fellelhető riportanyagot felhasználhatják, egyéb anyagot egyztetés után, természertesen ingyen használhatnak fel.
A felhasznált anyag manipulálása és a szövegkörnyezettől eltérő értelmezése tilos. A forrás megnevezése illendő, de nem kötelező.
A portál elsősorban nem hírportál, így a táma feldolgozása, stílusa nem hírportál stílusban történt.

2010. február 9.

Kovács István
 

---

A már közölt megbeszélés megtörtént, Garai úr elmondta nekem a lényegét. Mivel én konkrét, új, kézzelfoghatót nem tudtam felfedezni, megkértem Garai urat, hogy a szokásos riport formájában tegye közzé az általa fontosnak tartottakat. Ez maeste 20 óra előtt nem valószínű.
A megígért Sárosi riport, amennyiben létrejön, közzétesszük.
 

2010. február 9.

Kovács István

 

---

Tájékoztatom a kedves látogatókat, hogy megtörtént Sárosi Péterrel a riport. 20 óra körül elérhető lesz portálunkon a következő oldalon, mad ezt követően Garai István országgyűlési képviselő fog riportot adni portálunknak ebben a témában.     
Holnap 6 órától sztrájkolnak a TE Ganz-Röck dolgozói, de mindez majd hallható lesz a riportban.

 

 2010. február 10.

Kovács István
 

 

<<< Ugrás az előző (hatodik) oldalra

 

Ugrás a következő (nyolcadik) oldalra >>>