Kiskunfélegyházi Kistérségi Szintű Portál

<<< Ugrás az előző (hetedik) oldalra

Ugrás a következő (kilencedik) oldalra >>> 

Garai István országgyűlési képviselő jelenleg nem elérhető, így ma a beígért riport nem valószínű. Ezt a riportot nem én kezdeményeztem, hisz Sárosi úr riportot ígért portálunknak, (ami már meghallgatható) amiben reméltem azon információk megszerzését, amire kíváncsiak vagyunk.    

Viszont arról szeretnék beszámolni, hogy Garai úr írt egy e-mailt Bajnai Gordon miniszterelnök, és Varga István gazdasági miniszter uraknak, amit nekem is elküldött. Nyilvánvaló, hogy ez nem tehető közzé, viszont valahogy szeretném megosztani tartalmát Önökkel. Majd  a vele történő egyeztetés után szeretnék néhány szóban írni róla. 
A holnap kezdődő sztrájkkal mi nem szándékozunk sokat foglalkozni, hisz azt más médiák meg fogják tenni, viszont az e-maillel igen. 

   Az elindítógomb megnyomásával meghallgatható Sárosi Péterrel, az MSZOSZ Dél-alföldi Régió vezetőjével készített riport.

 

 

Sárosi Péter: Jó napot kívánok, Sárosi Péter vagyok, a Vasas Szakszervezet Dél-alföldi regionális elnöke. Hát ugye a kérdés az volt – mint már korábban is – hogy mi a helyzet a Transelektro Ganz-Röck kiskunfélegyházi gyárában. Hát azt a tájékoztatást tudom adni, hogy a mai nap folyamán délután a gyárban találkoztunk a sztrájkbizottság vezetőivel, tagjaival, a Vasas Szakszervezet munkahelyi szervezetének képviselőivel, ezen a tárgyaláson jelen volt Dr. Garai István Úr országgyűlési képviselő, valamint rajtam kívül ott volt még Balogh Béla, a Vasas Szakszervezet országos elnöke. A kollégák tájékoztattak bennünket arról, hogy mindenféle tárgyalás nélkül – hogy úgy mondjam – most már odáig eljutottak - pontosabban az eddigi tárgyalások alapján jutottak el odáig – hogy ismételten valamit akarnak lépni. Hiszen háromhavi bérükkel még mindig tartozik a munkáltató. Ez azt jelenti, hogy még a novemberi fizetésekhez, a decemberi fizetésekhez és a januári fizetésekhez sem jutottak hozzá a munkavállalók, holott azóta is folyamatosan dolgoznak és hát ugye most majd február közepét írunk lassan és hát valamennyi családnak nagyon-nagyon hiányzik ez a jövedelem. Na, hogy ne húzzam az időt, felvetődött több megoldási lehetőség, variáció, többek között a demonstráció lehetősége, amelynek helyszínéről is volt szó, e tekintetben egyelőre döntés nem született. Ha lesz, akkor hol lesz, milyen formában lesz, de nem kizárt, hogy ez is be fog következni, ugyanakkor a tárgyalásokat követően a sztrájkbizottság, a szakszervezeti bizottság képviselői lementek a műhelybe, ismertették Gopcsa Úr mai legutolsó levelét, amelyben semmiféle garancia továbbra sincs a bérek kifizetése tekintetében és hát további türelmet kért tulajdonképpen a vezérigazgató úr. Ezen hírek hallatán, meg a mi tárgyalásunk alapján a kollektíva, a sztrájkbizottság, a szakszervezeti bizottság vezetésével úgy döntött, hogy a novemberben felfüggesztett sztrájkot – emlékezetes, hogy akkor két és fél napos általános sztrájk volt – holnap reggel 6 órától a kollektíva folytatni fogja, tehát holnap reggel 6-tól ismét sztrájk van a Ganz-Röck-nél. Én tiszteletben tartom a kollektívának a döntését természetesen, ebben a kérdésben nekik, ott a helyszínen kell dönteni, nemcsak én, természetesen a Vasas Szakszervezet is tiszteletben tartja a helyi döntést, ugyanakkor természetesen azóta is, mióta meghozták ezt a döntést, kapcsolatban vagyunk, én is, az országos vasas elnök is, a Balogh Úr az ott lévő dolgozókkal, munkavállalói képviselőkkel és hát megígértük, hogy minden olyan kérdésben, amiben tőlünk támogatást várnak – akár szakmai legyen, akár bármi kérdés – teljes mellszélességgel a dolgozók érdekeit figyelembe véve támogatni fogjuk őket. Megszületett az a levél is természetesen a sztrájkbizottság, szakszervezeti bizottság részéről, ami egy válasz a Gopcsa Úr mai levelére, amelynek tartalma tulajdonképpen az, hogy bejelentik a holnap reggel 6-tól kezdődő sztrájkot, illetve továbbá bejelentik azt is, hogy természetesen a sztrájk alatt is folyamatosan készek a tárgyalásokra, hogy valamilyen megoldás szülessen. Hát ez a valamilyen megoldásnak olyannak kell lenni, amely most már biztosítékot jelent a bérek kifizetésére, tehát folyamatosan fognak folyni a tárgyalások, ismereteim szerint csütörtök, pénteken is folyni fognak ezek a tárgyalások és hát hozzáteszem, hogy ugye már az általam korábban említett felszámolási eljárás megindítását is kilátásba helyezte a kollektíva. A jelenleg hitelezői minőségben lévő munkavállalók megírták a vezérigazgatónak, illetve a képviselőit - ezt a levelet a sztrájkbizottság és szakszervezeti bizottság tagjai írták alá – kilátásba helyezik, ha záros határidőn belül a sztrájk ellenére és a további tárgyalások sem hoznak eredményt, akkor a dolgozók felszámolási eljárást fognak indítani a cég ellen. Körülbelül ezt tudom mondani, hát az én véleményem, hogy szomorú, hogy itt tartunk lassan egy év után ebben a kérdésben, továbbra is azt tudjuk a Vasas részéről ígérni, hogy minden segítséget az ott lévő kollektíva részére meg fogunk adni, hogy törvényes jogaikat helyre tudjuk, helyre tudják állítani, megkapják járandóságaikat. Bevallom őszintén, hogy én erre most per pillanat nem fűzök hozzá nagy reményeket. Még egy információ, bár majd ebben majd a Garai Urat kellene megszólaltatni, vagy megkérdezni. Ha jól tudom, jövő héten ismételten a Parlamentben e kérdésben interpellálni fog és a tárgyalásunkon, délutáni tárgyalásunkon elhangzott nyilatkozata alapján továbbra is ide-oda megy a Gazdasági Minisztériumtól kezdve a Miniszterelnöki Hivatalig, a Nemzeti Bankhoz és mindenhová. Én azt tapasztaltam, hogy ő mindent, hát ami lehetős számára és megtesz mindent annak érdekében, hogy Kiskunfélegyházán a foglalkoztatási helyzet 200 ember utcára kerülése miatt ne romoljon. Tehát vele is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, ha kell, akkor közösen lépünk, már úgy értem, hogy Garai Úr és a Vasas Szakszervezet országos elnöke, ebben folyamatos kapcsolat van. Még egyszer mondom összegzésül, a dolgozó kollektíva így döntött, mi ezt tudomásul vettük és támogatjuk a munkaharcukban őket. Ennyit tudok mondani. Kovács I.: Köszönöm szépen a tájékoztatást.

 
A riportot megelőzően Sárosi úr elmondta, hogy ma azért nem mentek a dolgozók közé, mert a látszatát sem akarták annak, hogy valamiféle befolyásolási szándékuk lenne. A döntéseket az ott dolgozóknak kell meghozni, hisz ők viselik annak következményeit.

 

 

 2010. február 10.

Kovács István
 

 

---

Információim szerint megegyezés történt, felfüggesztették a sztrájkot február 16-ig.
Meg nem erősített hírek szerint ígéretet kaptak a dolgozók, hogy jövő héten megkapják a novemberi fizetésük  hátralevő 30 százalékát.
A további két havi bérhátralék csak akkor kerül kifizetésre, ha létrejön az állami bankgaranciás hitel. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor minden bizonnyal majd csak a bérgarancia alapból jutnak hozzá, amit majd a felszámoló biztos fog megigényelni. Vagyis ha napokon belül nem kapja meg a cég a hitelt, akkor felszámolás lesz. Az, hogy a felszámolást ki fogja kérni, szerintem egyenlőre nem is lényeges.
Olyan hírt is hallottam, hogy talán összejött a hitel, csak tulajdonosi hozzájárulás kell hozzá. 
Nos, itt jött el az ideje a Garai riportnak, hogy tisztán láthassunk ebben a témában.
Garai úr pillanatnyilag nem elérhető, én feltételezem, hogy azért, mert tárgyal.

Sikerült elérnem Garai urat, és arról tájékoztatott, hogy aláírták a hitelt. Konkrét rákérdezésemre elmonta, hogy megvan az állami garanciavállalásos hitel, és a tulajdonosok részéről is rendben van. (Ezt a hírt 9 óra 52 perckor tettük közzé)

Dálután vagy este minden valószínűség szerint Garai úr személyesen is be fogja jelenteni portálunkon a sikert.
Bevallom, nagyon nehezen tudom elhinni, annyira nehezen ment. Az egész nekem szélmalomharcnak tűnt, de úgy néz ki, hogy sikerrel járt.
A gratulációval megvárom a riportot, addigra hátha eljut a tudatomig a siker, és akkor majd valóban teljes szívből tudok neki örülni.

Sárosi úrral beszéltem telefonon, aki elmondta, hogy ő már tegnap este értesült a kedvező híről. Ezzel én megerősítettnek tekintem a hírt.
Az imént telefonon beszéltem a  helyi szakszervezeti vezetővel, Kengyel úrral, aki arról tájékoztatott, hogy felveszik a munkát.

Ehhez azt kell elmondanom, hogy én előbb azt közöltem, hogy felfüggesztették a sztrájkot, de mint az kiderült, ezt a dolgozók nem fogadták el. Érthető is ez, hisz már sokszor átverték őket. Miután több forrásból megerősítést nyert a jó hír, idő kell, hogy eljusson a tudatokig (hisz az én tudatomig is nehezen jut el, mint azt már leírtam). Ezek után én a sztrájkot felfüggesztettnek tekintem.
 

A ma délelőtti vállalati vezetés és a szakszervezeti vezetés közti tárgyalásról azt tudtam meg, hogy jövő héten megkapják a novemberi fizetés elmaradt 30 százalékát, erre megvan a fedezet, a többi elmaradás pedig a tulajdonosi beleegyezés szerint fog ütemezésre kerülni. Mindez majd a májusi bérek júniusi kifizetésénél fog helyreállni. Innentől korrekt bérkifizetés várható, mert addigra áll helyre a gyár anyagi stabilitása.  Ez a közlés csak egy hírforrásból származik, ezért csak megerősítést követően tekinthető 100 százalékosnak, viszont magam részéről hitelesnek tekintem. Ugyancsak ebből a hírforrásból tudom, hogy a tulajdonosi, talán az egyik tulajdonos részről még nincs aláírva a fentebb említett sikerként elkönyvelt szerződés, viszont a szándék megvan rá.
Ebben a kérdésben majd a Garai riport lévén tudunk "tiszta vizet önteni a pohárba".

Jött egy dolgozói kérdés, hogy valóban megvan a hitel? Jó lenne, ha a portálon valaki hivatalosan bejelentené.
Mivel Garai úr felhatalmazásával jelentettem be, és Sárosi úrnak egy egészen más forrásból az jutott a tudomására, hogy megvan a hitel  így igaz a hír.
Véleményem szerint most nevetséges sztrájkra vagy akármi hasonlóra gondolni, most ünnelpelni kell. A Garai riportot követően én egy üveg bort fogok felbontani, hogy megünnepeljem a valóban hihetetlen sikert. Az a hírt, ami igaz. A dolgozók áldozatvállalása nem volt hiábavaló, mint már írtam, áldozatvállalásuk végett most hősként kell rájuk tekinteni.
Most megvacsorázok engedelmükkel és aztán keresem Garai urat, hogy ő is bejelenthesse a sikert. Ehhez nekem is fel kell készülnöm, mert van még néhány dolog, amit meg kell beszélni, mégpedig a fizetések mihamarabbi kifizetését valamilyen formában. Olvastam a ma délelőtti megállapodást, de ... majd erről később.
 

A hitel nem azt jelenti, hogy hétfőn Gopcsa úr bemegy a bankba és elhozza a több mint 3 milliárd forintot, és azt aztán szétossza.
A hitel a termelés finanszírozására vehető igénybe. Igazolni kell gondolom hogy mit csinálnak, arra mennyi pénz kell (alapanyag, munkabér és energiaköltség), és feltételezem apródonként hívható le. Amennyiben a gyártmány után belön a pénz, természetesen vissza kell fizetni. A hasznot tudja majd a vállalat a hiteleinek törlesztésére és a nélkülözhetetlen fejlesztésekre fordítani. Ez záloga annak is, hogy a pénz arra fordítódik, amire kell, - megpróbáltam finoman fogalmazni.
Pillanatnyilag kell az APEH-nak fizetni egy jelentős összeget, fizetni kell az energiaköltséget, ígyhát a fizetéseken kívül
lesz mit fizetni. Amennyiben ezek nem kerülnek kifizetésre, akkor azt már mindenki kitalálhatja, hogy mi történik, hisz volt már benne része a vállalatnak. Azzal is tisztában kell lenni, hogy ami az elmúlt néhány hónapban folyt, az nem nevezhető termelésnek, hisz csak igen takarékon ment a munka, viszont az energiaköltségek közel akkorák voltak, mintha teljes termelés folyt volna. Én feltételezem, hogy az utóbbi hónapokban a veszteség termelése folyt, amit tudtommal a tulajdonosok finanszíroztak. 

Szeretnék a gyár dolgozóihoz szólni, tekintettel arra, hogy eléggé jól ismerem a helyzetet, nekem is tartozik a vállalat, valamint azért, mert én is küzdöttem és jelenleg is küzdök a vállalat megmaradása végett. Most már inkább a bérhátralékok olyan módon történő kifizetéséért küzdök, ami nem teszi tönkre a gyárat, nem teszi tönkra mindazt a sikert, amit eddig elértünk. Ezt az írásos nyilatkozatomat a Garai riport után tervezem megírni és közzétenni.

Beszéltem Garai úrral, aki 8 óra körül fog nekünk riportot adni. Mondtam, hogy kételkednek a dolgozók, erre Ő azt mondta, hogy majd beolvassa a dokumentumot, ami körülbelül 3 percet fog igénybe venni.
A Félegyházitv nem számolt eddig be a sikerről, ígyhát a portálra vár ennek Garai úr általi bejelentése. Örömmel teszünk eleget és megtiszteltetésnek tekintjük a lehetőséget. Elhangzott más médiáknak azon panasza, hogy nem kapnak elég információt a TE Ganz-Röck témában. Így ma értesítettem az egyik velem kapcsolatban álló mádiát a friss eseményekről és megkértem, hogy értesítse a televíziót is.
Előadtam Garai úrnak, hogy szerintem hogyan lehetne hamarébb pénzhez juttatni a dolgozókat. Mivel mondtam, hogy úgy érzem, hogy sikerülni fog, így támogatja ennek megvalósítását. Erről többet csak akkor írok, ha tényleges eredmény látszata lesz.
Erre azért szántam el magamat, mert szerintem nem lehet "megerőszakolni" a céget, egyenlőre örüljünk annak, hogy meg lesz a reális lehetősége a talponmaradásra.

A Garai riport 20 óra körül lesz, ami annyit jelent, hogy 21 óra körül lesz elérhető portálunkon.
A dolgozókhoz, volt kollágákhoz íntézett szavaimat pénteken este teszem közzé. A riport után (mivel eléggé elhúzódott az időpontja) én is szeretnék ünnepelni, szeretném meginni az előkészített bort.

 Sárosi úr most külföldre távozott, de pénteken már itthon lesz. Pénteken, vagy hétfőn (bocsánat de nem jegyeztem meg) ellátogat a TE Ganz-Röck-be.  Mindenképpen javaslom az egyeztetést vele a továbbiakkal kapcsolatban. 


Meghallgatható a Garai országgyűlési képviselővel készített riport a lejátszó elindításával.
Technikailag egyszerre maximum 15 perc felvételt tudok készíteni, így elmaradt a riport nyilvános megköszönése.
A riportot követően rmegjegyeztem Garai úrnak, hogy egértelműbben szerettem volna ha közli a a hitelszerződés megkötését.
Azt tudjuk, hogy a bank részéről rendben van, viszont a tulajdonosok részéről kétségek keringenek a köztudatban. Erre lediktálta a következőket: A tulajdonosok elfogadták a magyar fejlesztési bank indukatív ajánlatát és a hitel folyósításának mindn feltételét.


 

 

Dr. Garai I.: Sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm a hírportál hallgatóit. Egy újabb állomáshoz érkezett a Ganz-Röck gyár története, ami talán egy kicsit elhúzódott és mindannyian szerettük volna, hogyha hamarabb sikeres eseményekről tudunk beszámolni, de úgy gondolom, hogy a tegnapi, a mai és talán még a tegnapelőtti napok történései újra bizakodással tölthetnek el bennünket. Nézzünk egy-két konkrét tényt, emlékeztetőt, jegyzőkönyvet, papírt, ami most már talán olyan tényeket tartalmaz, ami remélem, hogy a későbbiekben is megállja helyét, illetve hát ezek olyan tények, amelyek írásban léteznek. Mi a legfontosabb ma? A legfontosabb a dolgozóknak az, hogy az elmaradt bérhátralékok mikor rendeződnek. Egyrészt azért, mert a megdolgozott munka után jár a bér, másrészt egy olyan időszakot élünk, amikor az emberek, családok megélhetése igen nehéz, különösképpen a téli időszakban, fűtésszámlák és hadd ne soroljam tovább, mert ezt mindenki nagyon jól tudja, aki ebben benne él, illetve jómagam is tudom, mert nagyon sok barátom meséli el nehézségeit akár a gyár dolgozói, vagy éppen más területen vannak ilyen emberek, akik erről nekem nap, mint nap beszámolnak. 2010. február 11-én egy emlékeztető megállapodás született, egyébként tegnap is volt egy megbeszélés a sztrájkbizottság, az ide ellátogató szakszervezeti vezetők és a helyi vezetés között, ami szerintem bizonyos mértékig előkészítette ezt a megállapodást, melynek a lényege a következő: 1. A tulajdonosokkal való egyeztetés alapján a 7. naptári héten átutalásra kerül a teljes állomány részére a 2009. novemberi havi bérhátralék, 30% ez. Tehát 70% ezek szerint már átutalásra került, a novemberi bérhátralékok ezek szerint a 7. naptári héten teljes mértékig rendezi a tulajdonos, illetve a menedzsment. 2. A tulajdonosok jóváhagyása szükséges még az alábbi kifizetésekhez: A 8. naptári héten kerül sor a fizikai állomány részére a 2009. december havi 90%-os bérelőleg átutalására. A 9. naptári héten kerül átutalásra a szellemi állomány részére a 2009. december havi 90%-os bérelőleg. 2010. március 19-én kerül sor a decemberi bérhátralék (10%) és a 2010. januári 90%-os bérelőleg átutalására a teljes állomány részére. A második pontban leírtak tulajdonosi jóváhagyásáról 2010. február 16-án lesz tájékoztatás. Az esedékesség szerinti bérfizetéssel, tehát értelmezésem szerint ez a normális kerékvágásban, a szokott időben való bérfizetést jelentené, 2010. június 10-től lesz lehetőség. A sztrájkbizottság a fentiek alapján kijelenti, hogy a sztrájkot a mai napon 8:20-től felfüggeszti. Kiskunfélegyháza, 2010. február 11. Aláírta Gopcsa Péter vezérigazgató, Molnár István sztrájkbizottság elnöke, Kengyel Gábor VSZ titkár. Erről beszélgettünk a tegnapi nap is, hogy a dolgozók eddig is óriási áldozatot vállalva tartották fönn a termelés folytonosságát, a jelenlévő külföldi megrendelők megfigyelői, ők ezáltal is hát ösztökélték arra, hogy ezeket a megrendeléseket ne vigyék el máshova, és hogy a gyárnak a középtávú és hosszú távú jövője is biztosítva legyen, ugyanakkor ezek az emberek óriási anyagi terhet vállaltak magukra és tegnap elmondták a szakszervezeti vezetőknek és nekem is, amivel teljes mértékig egyet értettem, hogy ők gyakorlatilag eddig is mindenre készen voltak és mindenféleképpen szeretnék ezt a céget megőrizni, ahova az életük kötődik, a szakmájuk, a becsületük, barátaik, itt együtt dolgoznak, de továbbra már nem hajlandók olyan engedményeket tenni, ami már nem konkrét határidőkhöz kötött, illetve nincsen papírra vetve és nincs megfelelő biztosíték rá. Ezt én is szorgalmaztam és úgy gondolom, hogy ez a mai emlékeztető jelentős részben ennek megfelel tekintettel arra, hogy konkrét határidők vannak benne, konkrét számadatok, százalékok, amelyeknek a teljesítése számon kérhető. A tegnapi nap arról is szó volt, hogy abban az esetben, hogyha a tulajdonos ezeket a kötelezettségeket nem vállalja be, illetve hát hogyha most bevállalta, de nem teljesíti, akkor a továbbiakban milyen kényszerítő eszközöket lehet alkalmazni, nyilván jómagam a Parlamenti és egyéb médiaeszközökkel való élést továbbra is fenntartom és itt hatalmazom fel Kovács István Urat, a portál tulajdonosát, hogy azt az eléggé kemény hangvételű levelet, amit elküldtem miniszterelnök Úrnak, illetve a gazdasági miniszter Úrnak akár fel is teheti a hírportálra, melynek lényege az volt, hogy amennyiben hétfőig legalább egy ilyen részleges megállapodás nem történik, illetve más kedvező események nem történnek meg, amiről szintén be fogok számolni, akkor a Parlament nyilvánossága előtt kezdeményeztem volna büntető eljárás megindítását ismeretlen tettes ellen. Olyan tettes ellen, aki veszélyezteti a emberek fizetését, megélhetését, aki veszélyezteti Kiskunfélegyháza városához befolyó iparűzési adó elvesztését, aki veszélyezteti a magyar energetikai ipar egyik zászlóshajóját, bizonytalanná téve ezzel az energetikai rendszer karbantartását, fejlesztését és aki veszélyezteti az állami bevételek tervezett, ésszerű – hangsúlyozom: ésszerű – kockázatvállalás alapján tervezhető kiteljesedését és itt utalok a Ganz-Röck-nek a potenciális, jelentős rendelésállományára, amiről egyébként már többször szó volt és több száz millió eurós rendelésállomány realizálódhat ebben az évben, hogyha itt minden normális kerékvágásban megy. Na most a mai nap eseményei és a dokumentáció alapján szó se lehet arról, hogy mondjuk a parlamenti felszólalástól én elálljak, nyilvánvalóan konstatálni fogom ezeket az eredményeket, amit itt most hirtelen felolvastam és a többieket is, ugyanakkor továbbra is kilátásba helyezem, hogy amennyiben ez a folyamat megáll, akkor természetesen mindazt az eszközt, hát amit az előbb felsoroltam, bevetem, illetve élni fogok vele. Arról is beszélgettünk tegnap az emberekkel, a munkásokkal, illetve a sztrájkbizottság tagjaival, hogy bizonyos esetekben akár a demonstráció erejét is fölhasználhatjuk, mert egy demonstrációnak legalább akkora médiafelülete van, mint egy sztrájknak, de ugyanakkor a demonstráció, az nem veszélyezteti a termelés folyamatosságát, tehát gyakorlatilag egy demonstrációval ugyanazt a célt elérhetjük akár a tulajdonosokkal kapcsolatosan, akár a Fejlesztési Bankkal kapcsolatosan, vagy bármilyen tényezővel kapcsolatosan, mint egy sztrájkkal és ezen elgondolkoztak az emberek és én úgy gondolom, hogy ebben is többé-kevésbé megegyeztünk. Ezt azért mondtam el, hogy amennyiben a becsületet nem tartják az aláíró felek és itt elsősorban nem a sztrájkbizottság tagjaira gondolok, hanem a cégvezetésre és a Magyar Fejlesztési Bankra, akkor záros határidőn belül egy demonstrációt is megszervezhetünk, amiben tevékeny részvételt vállalok. Ennek a támogatásáról a szakszervezeti vezetők is biztosítottak bennünket. Na most mi az, ami az előbb elmondott kötelezettség vállalás és bérfizetés hátterét biztosíthatja? Nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok azért az elmúlt hetekben, hónapokban nyilvánvalóan nem kevés presszió hatására több százmillió forintot fizettek be olyan számlákra, amire egy nyilvánvaló kötelezettségük volt és hát részben ebből is fedezhető volt a bérek kifizetésének egy jelentős része és ez nyújthat fedezetet a későbbiekben is a bérek kifizetésére egészen addig, amíg a Fejlesztési Bank a reményeink szerint folyósítandó hitelt záros határidőn belül nem bocsátja rendelkezésére a cégnek. Ugyanakkor egyértelmű és teljesen logikus, hogy a tulajdonosok hozzáállásának pozitív változása annak is betudható, hogy a Magyar Fejlesztési Bank kiadta azt az indikatív ajánlatot, nyilatkozatot, ami gyakorlatilag a hitelszerződés megkötésének az alapfeltétele volt és ebből látják a tulajdonosok is azt, hogy most az ő kötelezettség vállalásuk, kockázatvállalásuk most már záros határidőn belül lezáródhat és a bankkal való együttműködés a számukra is kedvező végkifejletet hozhat. Tehát még egyszer hangsúlyozom, a Magyar Fejlesztési Bank elég hosszas gatyázás után – tehát azért ők is célozva lettek volna ezzel a parlamenti felszólalással – végre kiadta azt az indikatív ajánlatot, ami a hitel elbírálása egyik legfontosabb mozzanata volt és ezzel a kormányzati szervek irányába tudunk továbblépni, amit hát már holnap, illetve hétfőn akár a Parlamentben, vagy hát a Minisztériumokban természetesen meg fogok tenni. El kell még azt mondani, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor már látszik az, hogy van megoldás, az a feladat is megoldhatónak tűnik, egyrészt a menedzsment részére, meg jómagam részére is – mert azért most ne értse félre senki se – az Apeh fizetési könnyítésének a megléte, azért az egy nagyon komoly erőfeszítést igényelt mindenki részéről és hát azért van egy olyan érzésem, hogy jómagam számtalan alkalommal nem tárgyaltam volna mondjuk a Miniszterelnöki Hivatallal és a Pénzügyminisztériummal, akkor ez a 300 millió forintos könnyítés nem született volna meg november 30-án, ami 2010. február 16-án lejár. Ugyanakkor ebben a helyzetben, amikor már megvan az indikatív ajánlat és ezt a tulajdonosok aláírták, elfogadták – nagyon lényeges momentum – tehát azért a bank egy elég komoly feltételt szabott ahhoz, hogy a hitelt folyósítsa és én erre azt mondom, hogy a banknak ebből a szempontból egy határig egy bizonyos szempontból teljesen igaza volt, mert az adófizetők pénzét védeni kell addig, amíg a gazdasági ésszerűség ezt megköveteli. Ezt a feltételrendszert a tulajdonosok elfogadták. Nagyon nagyot léptünk előre, két-három héttel ezelőtt még a bank is gatyázott, bocsánat, de a tulajdonosok hozzáállása sem volt olyan, hogy biztosak lehettünk volna abban, hogy ezt a fajta indikatív ajánlatot ilyen formában aláírják. Na most ebből látszik, hogy a dolog halad előre, ebből látszik az, hogy itt megakasztani, az most már az állam részéről egy nagy felelőtlenség lenne, itt látszik az, hogy az Apeh biztos lehet abban, hogy az elmaradt adóhátralék, illetve járulékhátralék befizetések a tárgyalások következő fázisában gyakorlatilag 100%-ig biztosra vehetők, s ebből következik az, hogy nagyon valószínűnek tartom - ha kell, némi presszió hatására – ezt a február 16-i határnapot nem a végtelenségig, hanem 2010. április 30-ig meghosszabbítják. Tehát gyakorlatilag továbbra is van házi feladat, ennek a folyamatnak a felgyorsítása, a kormánygarancia most már realizálása, az Apeh-től beszerezni ezt a fajta fizetési határidő meghosszabbítását, de hangsúlyozom, ez már olyannak tűnik, hogy egy nyertes folyamatnak a közepén, vagy a vége fele nem gondolnám, hogy bárki most már visszakozna, de azt megígérhetem, hogy minden tényezővel, minden szereplővel napi kapcsolatot tartva nem engedek a szorításból és abban a pillanatban, amikor valaki részéről restséget érzek, vagy visszavonulást, vagy éppen betartást, hát akkor mindaz érvénybe lép, amit az előbb említettem, mindaz a tartalom, amit a miniszterelnök Úrnak pár nappal ezelőtt elküldtem. Tehát összegezve: úgy néz ki, hogy a dolgozók záros határidőn belül jelentős mértékben hozzájuthatnak az eddig elmaradt bérekhez, természetesen a határidőkhöz tartani kell magát a tulajdonosnak és a menedzsmentnek, ezt őrajtuk számon lehet és számon kell kérni. Ha ez nem így történik, akkor - mint említettem - demonstráció és ne adj isten legesleges legutolsó helyzetben akár egy újabb figyelmeztető sztrájk, természetesen az állami szervek vonatkozásában pedig teszem a dolgomat, mint országgyűlési képviselő, gondolok itt a parlamenti nyilvánosságra, média nyilvánosságra, én úgy érzem, hogy az eddigi eredmények bizonyították, hogyha összefogunk, elsősorban gondolok itt a munkásokra, akik dolgoznak, dolgoznak és dolgoznak, gondolok a helyi vezetőkre, akik higgyék el nekem, hogy a szívük tele van mindenféle jóindulattal, hogy a céget és Kiskunfélegyházát kisegítve együtt érezve a dolgozók érdekeit képviseljék és hát nyilvánvaló, hogy egyéb tényezőknek az együttműködését is megnyerve előrehaladunk, és nagyon remélem azt, hogy egy-két héten belül, vagy egy-két hónapon belül teljesítse – még egyszer hangsúlyozom – a dolgozók irányába ezeket a fizetési kötelezettségeket és vállalásokat, végül most már tető alá hozzuk ezt a kormánygaranciát és akkor ünnepelhetünk, örülhetünk, és akkor csinálunk a gyárban egy óriás kondért, óriási nagy pörköltfőzési versenyt csinálunk, mert nem csak atomerőművi berendezéseket lehet nemesacélból készíteni, szerintem nagyon nagy bográcsot is. Bárcsak már ott tartanánk. De higgyék el, hogy nem hagyom, hogy ebbe bárki keresztbe tegyen és nem hagyom, hogy bárki ártson Félegyházának, vagy bárki ártson a gyár dolgozóinak. Nagyon köszönöm az eddigi türelmüket, nagyon köszönöm az együtt érző megnyilvánulásokat, nagyon köszönöm a korrekt – hangsúlyozom: korrekt – tárgyszerű és a megoldás irányába mutató fizikai megjegyzéseket, én úgy érzem, hogy ez egy közös erőfeszítés gyümölcse ameddig eljutottunk itt Kiskunfélegyházán és közös erőfeszítések gyümölcse lesz, hogy előbb-utóbb a nagy kondért telerakjuk és megfőzzük a pörköltet. Nagyon szépen köszönöm az érdeklődést, a türelmüket és természetesen továbbra is teljesítem azt a kötelességemet is, hogy a dolgozókat és az érdeklődőket minden lényeges momentumról tájékoztatni fogom.

 

2010. február 11.

Kovács István
 

 

---

 

 

Közzététel a portálon: 2010. február 11, késő este

Kovács István

 

---

Jó irányú fejlemények vannak, és ezeket én is úgy érzem, hogy valóban jó fejlemények. Ezért most én kezdeményeztem Garai úrral riportot, amit holnap este fogunk megvalósítani.
Mivel én a portált nem tekintem hírportálnak, inkább közösségi portálnak, ezért ís van alkalmanként a közléseknek blog jellege.
Délelőtt a fentebb már említett dolgozói hitelekről tárgyaltam. Ami tulajdonképpen nem hitel lenne, hanem egy olyan pénzintézmény segítsége, ami részben megfinanszírozná a béreket, és mindez nem piaci kamattal történne. Meglepően jó élményem volt, ahogy az általam megkeresett pénzintézmény állt a témához. De erről most nem szándékozok írni. Ezzel kapcsolatban az eddigi visszajelzések szerint azt tapasztaltam, hogy ha valóban megkapnák a dolgozók az aláírt ütemezés szerint bérüket, akkor nem igényelnék ezt a segítséget.
Ha a hétfői visszajelzés ezt tovább is alátámasztja, akkor az energiáinkat az ütemezés szerinti kifizetések kiharcolására fogjuk összpontosítani. 
Ezzel most ezt a témát be is fejeztem.

Viszont tudomásomra jutott, hogy bizony a dolgozók némelyike már éhezik. Akinek van élelmiszere, megossza éhező munkatársával. Ilyet mi is csináltunk, amikor még nagyon régen brigádban dolgoztam, mindenki kirakta a hozott reggelijét az asztalra, és mindenki azt választott, amit megkívánt. Illő volt mindegyik hozott kájából enni. Szép emlékek ezek szémomra, de mi nem azért tettük, mert valakinek nem volt ennivalója, hanem azért, mert összetartoztunk, mindent megosztottuk egymással.
Tisztában vagyok azzal is, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, mert sokukat a végrehajtók akarják megfosztani mindattól, amiért egy életen át becsülettel összedolgoztak. Én emlékszem, hogy a késői Kádár rezsim ideje alatt nem lehetett lefoglalni azokat az eszközöket, ami a létszükséglethez tartoztak. Ilyen volt a lakás is. Hová jutottunk? Szégyenlem magamat.
Azzal is tisztában vagyok, hogy családon belül milyen válságot okoz, ha az apa, vagy az anya nem tud semmit letenni az asztalra, viszont szeretne  vacsorázni, szeretne valamit vinni reggelire. Nem tud méltatlankodó gyerekének a szemébe nézni. Milyen érzéssel megy az a szülő munkába, aki éhező, nélkülöző családtagokat hagy otthon, és közben a végrehajtótól állandó rettegésben él?
És mindez a XXI. században történik, nem a II. világháborúban az orosz megszállás idelén. Orosz megszállás? Hát a nagyszüleim elbeszélése alapján, a szomszédban egy orosz kiskatona elcsent egy sajtot, a harcias háziasszony pedig a nyújtófával jól fejbeverte. A kiskatona nagyszüleimhez ment, oda menekült. Vérző fejjel leborut az asztalra, és sírt. Nagyapám, aki az első világháborúban az orosz fogsága alatt jól megtanult oroszul, próbálta vigasztalni, és tolmácsolta nagyanyám vigasztaló szavait. Egy idő után a kiskatona felkelt, és elment a bajtársai után, a lopott sajtot pedig otthagyta. Ez megtörtént eset volt. A katonának eszébe sem jutott, hogy használja fegyverét, pedig bármit megtehetett volna.
De ne kalandozzunk el, most 2010 van, és embertársaink bajban vannak, segítrégre szorulnak.
Tegnap azt javasoltam, hogy ünnepeljünk, magam részéről meg is tettem, de ma visszatértünk a sötét valóságba. Számtalan gonddal, problémával kell szembenéznünk. Sarokba szorítoot ragadozóként kell küzdenünk, nincs hová hátrálni. Hátunk mögött csak a mély szakadék van, ahová ha beleesünk, eltűnünk örökre. Szerintem a küzdelemnek most a legrosszabb formája a sztrájk. Ennek az ideje már lejárt. A sztrájkkal csak a megrendelőket riasztjuk el. Tudom, a sztrájk sokkal kényelmesebb tiltakozási forma, hisz nem kell dolgozni.  Sárosi úr is a sztrájk idejétmultját vallja, pedig ő már látott fán ... nem jut eszembe, hogy van a mondás másik fele. Nekem mesélt már sikeres akciójukról, van gyakorlati tapasztalata, szerintem érdemes felhasználni a hosszú idű óta megszerzett tudását. Most inkább a demonstráció volna a célravezető. Ez azért is jó, mert ott illetve annál lehet demonstrálni, aki felelős, vagy akin múlik a helyzet javulása. Mint már írtam, ma volt, vagy majd hétfőn, vagy talán mindkét nap Sárosi úr ellátogat a gyárba.
Én értetlenül állok azon kezdeményezés előtt is, hogy a gyárat fel kell számolni.
Mint tegnap írtam, volt kollégaként is szeretnék hozzátok szólni.
Most átváltok erre.
Nos az a gyár a Tietek, ha jogi értelemben nem is van így. De napjaitok nagy részét ott töltitek, eddigi életéveiteket a gyárnak áldoztátok. Sokan onnan szeretnének nyugdíjba menni, ha lesz még akkor nyugdíj. Tisztában vagyok azzal, hogy a vezetőkkel egy kicsit nézeteltérésetek van, de tudjuk, hogy a vezetők sokkal inkább cserélődnek mint a dolgozók A gyár magvát Ti alkotjátok. Ha felszámoltatjátok, mit tudtok átadni az utó korosztálynak? Tudjátok, hogy a fitalok sem tudnak elhelyezkedni? Mit mondatok majd nekik? Becsaptak és megsértődtünk? Ezt nem fogják elfogadni. Belátom, ha minden esély megszűnik, akkor valóban fel kell számolni, hogy a bérgarancia alap révén valamikor sokára hozzá jussatok ahhoz, amiért már megdolgoztatok. Ne feledjétek, a gyár a Tietek, nektek van rá szükségetek, nem a tulajdonosoknak vagy bárki másnak. Sokan tudják közületek, hogy nekem is tartozik a gyár, de ezért nem a gyár a hibás, hanem inkább személyek vagy a gazdasági helyzet. Ezért én nem akarom, hogy felszámolják a gyárat. Szükségünk van rá, szüksége van rá az utó korosztálynak, és szüksége van rá a városnak. Erre az iparágra szükség van, és valóban Félegyháza Mercedes gyára lehetne, csak mindenkinek be kellene állni ennek eléréséhez a sorba.
Köszönöm, hogy elolvastátok soraimat, és örülök a lehetőségnek, hogy szólhattam (nem a sajtóhoz) hozzátok.
De engedjetek meg még néhány gondolatot.
Szenvedésetek tudatában megfordult a fejemben, hogy mi nem vagyunk-e bűnösök, amiért ide jutottatok? 
A megmentési akciónkkal beleavatkoztunk a gyár sorsába, így felelősek vagyunk-e? 
Belső nívódásom közepedt felhívtam Garai urat, megosztottam vele fájó gondolataimat. Mint kiderült, Neki is szoktak hasonló gondolatai lenni. Ő azzal vigasztalt, hogy ezért nem mi vagyunk a felelősek, és való igaz, ezért mások a felelősek. Azoknak vajjon van lelkiismeret-furdallásuk? Jó-jó, de azért én továbbra is egy kicsit érzelgősködök a dolgozók szenvedése tudatában. Én merem remélni, hogy jó célért küzdünk, a gyárért, a munkahelyekért, és a dolgozókért, csak nem kellene ennyi áldozat.
Azt is tudom, hogy ha tényleges eredménnyt érünk, akkor lesznek nagyobb haszonélvezői is az egyszerű dolgozóknál, de ezt így kell elfogadni, ezen nem lehet változtatni.
A dolgoóknak csak azt tudom mondani, hogy amennyiben nem történik meg az ütemezett bérkifizetés, minden energiánkkal azon leszünk, hogy eltapossuk azokat a gazembereket, akik végett nem történik meg. (Ennél a mondatomnál külön felhívtam Garai urat, aki egyetértett ezzel, és csatlakozott hozzám, hozzájárult ennek közléséhez. Ezért van többesszámban) 

Elnézést a cenzúrázatlan, őszinte mondataimért, és kérném, hogy ne éljen seniki vissza ezzel.


Garai Úr 22 óra 27 perckor küldte el nekem ezt az e-mailt, amit a Pénzügyminisztérium munkatársától kapott, amiben arra figyelmeztették, hogy hogyan kell szabályosan kérni az APEH moratórium elhalasztását, de én inkább meghosszabításának írom.
Nekem erről már korábban említést tett, de most közzéteszem, hogy az várható, hogy az APEH a hónap közepe helyett majd jóval későbbi időpontig türelemmel lesz a tartozások tekintetében, nem lesz lejárt tartozása.
Én merem remélni, hogy ezzel nem a gyár agóniáját (haldoklását)
hosszabbítjuk meg, hanem a felvirágoztatásához nyerünk időt.

Én arra várok, hogy arról kapjak hírt, hogy beindultak az új projektek. Nem egy, hanem több.
Addig, míg a gyár nem közel teljes kapacitáson üzemel, addig nagy valószínűséggel nem termel nyereséget.
Engem most már konkrét termelési terv érdekel, ilyenről szeretnék értesülést kapni.

// a hibákért elnézést, a javításokat később végezzük el //

 

2010. február 12.

Kovács István
 

---

A Garai riport 19 órakor lesz, a közzétételről később adok tájékoztatást. Lesz egy másfél óra elfoglaltságom, de megpróbálom előtte feldolgozni és közzétenni.

 Bocsánatot kérek, de elhalassztjuk holnapra a riportot. Garai úr egy rendezvényen van, én meg kértem, hogy nézze meg a portálon levő utóbbi napok anyagát, valamint a neki küldött e-mailt. Lényegében újat egyenlőre nem tud mondani, hisz közzétettem a portálon. Egyébként, azt ígérte, hogy holnap még körbetelefonál, információt gyűjt, és úgy ad riportot. Tehát holnap, valószínűleg este Garai riport.

 

2010. február 13.

Kovács István
 

---

Örömmel tapasztalom, hogy más média ( www.mszosz.hu ) korrektül átvette anyagunkat, ezzel növeleve a sokunkat érintő ügy publicitását.

Link: www.mszosz.hu/site.php
 
Egyenlőre Garai urat nem érem el a riport végett. Tudtommal egy új dolgot tud közölni, a többit már én közzétettem. Az az egy dolog sem olyan lényegbevágó egyenlőre, úgyhogy ha elmarad, akkor sem történik nagy baj. Elmondtam, hogy a hónap közepén lejáró APEH moratórium Garai úr közbenjárásával, sőt én úgy tapasztaaltam, hogy személyes íntézése révén valószínűleg meg lesz hosszabbítva. Ezt azért tartottam fontosnak kifecsegni, mert jó tudni, hogy ennek következtében további lélegzethez juthat a cég. Lényegében ezzel kell nagy valószínűséggel számolni, vagyis ennek megfelelkően kell ténykedni. Így az ütemezett bérkifizetésekért kell harcolni, és ezzel párhuzamosan az új projektek beindításán. Lehet fogadást kötni, hogy megtörténik-e az ütemezett bérkifizetés, vagy nem. Én arra szavazok, hogy igen, esetleg lesznek neki kisebb szépséghibái, mint ahogy az szokott lenni. De kis eltérésekkel meglesz.

Az az érzésem, hogy Gari úr megpróbál információt szerezni, készül a riportra, azért nem érem el.
Kíváncsi vagyok, hogy tud-e nekem is új dologgal szolgálni?

Íme egy link, ami arról tanúskodik, hogy 2 éve még egészen más szelek fújtak a TE Ganz-Röck-nél. Link: www.icenter.hu/cgi-bin/Bianko/nrsea.pl

 Holnap a parlamenti ülés 13 órakor fog kezdődni, ahol majd várhatóan Garai úr napirend utáni felszólalás keretében értékelni fogja a TE Ganz-Röck köröl folyó eseményeket. Merem remélni, hogy a szokásos módon erről be tudunk számolni. Mit fog mondani Garai úr? Ezt most én sem tudom. Az elért eredmények konstatálásától egészen az országos botrányig terjed a színpaletta. Lesz országos médiaesemény az interpellációjából, vagy nem?

Akkor néhány szót én szólok az érintettekhez. Mint már írtam, számot vetettem az elért eredményekkel. A konflúzió az, hogy jelenleg van munkahelyük a dolgozóknak, igaz, nem kapják meg a bérüket. Mind a bérek, mind a munkahely tekintetében meg van a remégy, nem csak a remény, hanem a reális esély, hogy rendeződnek a dolgok. A bérkre pedig nem az esély, hanem a bérgarancia végett 100%, hogy hozzá jutnak munkabérükhöz.
Ma találkoztam olyan dolgozóval, aki örült, hogy van munkahelye, örült, hogy nem munkanélküli. Ő egy olyan ember, aki volt már munkanélküli, és tisztában van azzal is, hogy most munkanélkülinek lenni sokkal kilátástalanabb.
Ma találkoztam egy olyan másik, egészen fiatal volt dolgozóval, aki elvesztette törelmét, és úgymondd bosszúból otthagyta a gyárat. Kapott valahonnan egy homályos ígéretet, és ezért otthagyta a most még biztosat. Ő vagy nem olvasta azokat, amiket eddig írtam, vagy ... nem is tudom mit mondjak most.

Én dr. Tóth András pénzügyi tanácsadótól nagyon sokat tanultam. Megtanultam tőle, hogy hogyan mőködik a kapitalista üzletszemlélet, megtanultam, hogy mit kell tenni egy dolgozónak ebben a környezetben. 
   A kapitalizmusban az a jó a hatalomnak (hatalom alatt elsősorban az államot és a munkáltatót érem), hogy ha a dolgozó eladósosdik. Akkor, mivel kiszolgáltatott, mindent meg leget vele csinálni. Mindent eltűr, a legmesszemenőkig ki lehet használni, ki lehet zsákmányolni.
Mit tehet ez ellen a dolgozó, vagy akár az állampolgár? Képez egy kis tartalékot.
Tőlünk nyugatabbra, ahol már az emberek alkalmazkodtak a kapitalizmushoz, alapszabály, hogy egy év tartaléka mindenkinek legyen. Ezt a pézszűke hazai körülmények közt a szkemberek fél évben határozták meg. Azt is mondják, hogy ha lemegy a tartalék 3 hónap alá, az már katasztrófa. Nos, ha minden dolgozónak lett volna három hónap tartaléka, akkor most csak bosszankodnának, nem élnék meg tragédiként.
Én ismerek olyanokat, akiknek megvan ez a taratlék, és most nagyon jól elvannk. Ők csak a gyár bezárásától rettegnek, a fizetések elmaradását kevésbé szenvedik meg. A Kádár rezsim idején kéthetente óramű pontossággal mindenki megkapta a fizetését, később aztán áttértek a havonkénti, de pontos fizetésre. Ezt megszoktuk. Most viszont kapitalizmusban élünk, ahol bejön az öngondoskodás szükségessége is. Az állam nem vállal annyit az állampolgárai felé, ezért azoknak kell magukról gondoskodni. Persze van szociális háló, de ez csak az igazán gazdag országoknál ad megfelelő védelmet. Mi nem vagyunk gazdag ország, lehetnénk, de nem vagyunk az. 
Itt mindenki felhördül, hogy miből képezzek tartalékokat, hisz a jövedelmek tekintetében az uniós országokban a sereghajtók vagyunk?
Tóth úr is pont ezt mondta, hogy erre az emberek kikelnek magukból és...
Vannak mindenki életében olyan időszakok, amikor tud félretenni, igaz, akkor nem halad úgy előre. Gondolkozzunk el azon, hogy hol lehetne spórolni? A cigin, kávén és minden élvezeti szeren. Közlekedésen és fűtésen, élelmiszeren és szinte mindenen. Egyedül az egészségünkön ne spóroljunk. El kellene fogadni azt, hogy az a legfontosabb, hogy tartalékot, vésztartalékot képezzünk. Sokkal fontosabb, mint az, hogy ütött-kopott, de üzemképes  kocsinkot újra cseréljük, hisz ha bejön egy kis probléma, akkor úgyis el fogjuk veszíteni, és akkor még az az ütött-kopott kocsink sem lesz. Sőt, mindenünket elveszíthetjük. És mindez csak azért, mert nem képeztünk rartalékot. Nagyszüleink, szüleink tudtak spórolni, a most élőket a fogyasztásra csábítják, arra, hogy költekezzenek ki, vegyenek fel hitelt, akkor aztán kiszolgáltatottá válnak, és ha még bejön egy kis probléma, akkor viszont törvényesen mindenüket el lehet tőlük szedni. Nem minden kultúrában van ez így. A kínaiak nagyon keveset keresnek, és annak is harmadát félre teszik. Részvényekbe és egyebekbe fektetik. Érdekes módon, Kínában nincs is gazdasági válság, hisz tavaly nyolc százalékkal tudott,  az idén ennél jóval többel tud fejlódni náluk a gazdaság. Ami még érdekesebb, az az, hogy Kína az USA-nak a legnagyobb hitelezője. Szinte hihetetlen, pedig nem dúskál természeti kincsekben, csupán szene van jelentősebb  mennyiségben.
Az iszlám kultúrában a hitelt eleve uzsorának tekintik, ezért tiltják az ilyen hitelfelvételeket mint amilyenek nálunk vannak. De a keresztény kultúra sem nézi jó szemmel, Lengyelországban az egyház felemelte a szavát a lakosség eladósodásítása ellen.
Biztosan sokakban ellenszemvet váltok ki ezzel, hogy ezeket írom. Én nem vagyok politikus, aki mindenáron a szinpátiákat akarja bezsebelni. Valakinek meg kell mondani az igazat, fel kell világosítani az embereket, még akkkor is, ha ezzel nagyon elkéstünk.
Megvan-e ehhez az erkölcsi alapom? Döntsék el Önök. Az én apám alkoholista volt, annak majdnem minden rossz vonzatával. Azért majdnem, mert ő nem zavarta szét a családot, csak szenvedélybeteg volt. Hiába akart ezen változtatni minden erejével, men tudott.
Hát innen ismerem az akkori végrehajtási törvényt, de tudom azt is, hogy milyen az, amikor a hitelezők éjszaka állandóan az ablakot verik a pénzért. Nem tudom, ismerik-e a jancsi kályhát. A vásárban néha lehet látni. Ez teljes egészében vasöntvény, három lába van, és gengeres alakú. Magassága valamivel térd fölé emelkedik. Méretéhez arányoasan nagyon kicsi ajtaja van. Emlékszem, édesanyám kifejtete a babot, én örültem annak hogy a szárát eltüzelhetem a kályhában. Amíg égett, addig melegedhettünk általa. De csak addig, mert miután ellobbant, nem adott hőt. Olyan volt ilyen tekintetben, mint a most használatos konvektor.
Disznót is úgy tudtunk vágni, hogy nagyszüleim szatyorban hoztak tűzrevalót. Akkor nagy úr volt a fűtőanyag. Azért a rőzséért, amitől most mindenki próbálna megszabadulni, akkor nagyon drágán lehetett megvenni. Bugacról hozták szekéren, mert ami itt keletkezett, nem volt elég. Mindezt nem azért írtam, hogy sajnáljonak, hisz édesanyám mindent megtett azért, hogy ne nélkülözzek, látják felnőttem és most olvashatják mindazt, amit megéltem. Akkor lehetett alkalmi munkával jól keresni, és nem is számított fekete munkának sem. Azt sem tudták, hogy mi az, ugyanúgy nem tudták, hogy mi az az áfa, hisz nem volt. Amit megtermeltek, minden papír nélkül megvették a boltok. Egészen más világ volt. És most eldönthetik, hogy van-e erkölcsi jogom a spórolásra, tartalékképzésre kérni Önöket, mégpedig azért, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott, nehéz (vagy inkább mégnehezebb) helyzetbe.
Kérem használják fel mindazt, amit dr. Tóth Andrástól tanultam, és mindazt, amit saját tapasztalatommal kiegészítettem. Sőt, ne csak Önök hasznosítsák, adják át családtagjaiknak, és minden embertársuknak.

Köszönöm türelmüket.


 

2010. február 13.

Kovács István
 

---

Az imént sikerült beszélnem Garai úrral. Megítélése szerint majd csak nagyon későn, 23 óra körül fog tudni interpellálni.
A riportot ő sem tartotta időszerűnek, hisz lényegében ninden közé van téve, amúgy is most többek közt az interpellációjára kell készülnie.
Majd lesz egy lényeges esemény a héten, arról mindenképpen be kell, hogy értékelés formájában beszámoljunk.
Tegnap este leírtam gondolataimat, gondolom, sokukat megosztottam vele. Bármennyire abszurd is, egyszerre több igazság is van. Ha van két ellentétes dolog, elölfordulhat, hogy mindkettő igaz, de az is, hogy mindekettő csak részben igaz.
Ahhoz, hogy az esetleges kétségekel elhesegessem, leszögezem, hogy minden erőnkkel az ütemezett bérkifizetésekért kell harcolnunk.
Van egy megállapodás, be kell tartani.
Ismereteim szerint, a tulajdonosok az utóbbi időben számunkra elképzethetetlen összegeket fordítottak arra, hogy ez a helyzet is meglegyen, ami van. Ha ezt nem tették volna, akkor most egészen más dolgokról tudnánk beszélgetni.
Mindenkinek be kell állni a sorba, és a gyár, a munkahelyek megmentéséért kell küzdenie. Ha mi nem küzdünk, akkor mások szerzik meg azt a szűkös anyagi forrást, amivel ha szűkösen is, de biztosítani tudjuk megélhetésünket. 

 

2010. február 14.

Kovács István

 

---

Szégyenlem magamat, de lemaradtam az interpellációról. Garai úrnak nem volt ideje telefonálni, annyira hirtelen történtek az ülésnap végén a dolgok. Én naggyából tudtam, hogy miket fog mondani, számomra ezért nem volt annyira izgalmas.  A portál fejlesztésén dolgoztam, hát ez történt. Így én fogok írni néhány tényt. Az imént telefonon beszélgettünk, és egyeztettünk azzal kapcsolatban, amiket most leírok.
Interpellációjában nem volt különösen új és önöket lázba hozó. Majd néhány nap múlva elérhető lesz számunkra, és majd akkor közzétesszük.
Új hírek:

• Ma Garai úr talélkozott Bajnai Gordon miniszterelnök úrral, és beszélgettek a TE Ganz-Röck-kel kapcsolatban is. A tulajdonosok beadták az APEH-nak a moratórium meghosszabítására a kérelmet. Mivel ezt már a képviselő úr előkészítette, április végéig várható a meghosszabbítás.
• Szerdán vagy csütörtökön lesz egy megbeszélés az Országházban. Tudják olyan, amilyen már ha jól emlékszem kétszer volt.
• Várhatóan képviseltetik magukat a tárgyaláson a  Kormán, APEH, tulajdonosok, bankok részéről, valamint a vállalat felső vezetése is ott lesz. Erről majd Garai úrral készítünk egy tájékoztató riportot. Nos ezt a hírt nem tettem eddig közzé, meg akartam hagyni Garai úrnak.

Én bátorkodtam megkérdezni, hogy mikor juthat ténylegesen pénzhez a vállalat? Erre azt válaszolta, hogy a legkorábban a jövő héten. Én erre úgy kérdeztem rá, hogy akkor heteken belül? Végül megállapodtunk egy olyan válaszban, hogy jóval a moratórium lejárta előtt fogja megkapni, amiből aztán rendezni tudja majd a legfontosabb hiteleit és lesz pénz a termelés további bővítésére. Addig viszont a tulajdonosok lélegeztető pénzén kell hogy éljen a cég.

Ha megengednek egy kis személyeskedést,  egyenlőre nem bántam meg, hogy néhány nappal ezelőtt megittam a sikerre a bort. 
Számomra az egy történelmi időpont. Merem remélni, hogy két év múlva is így vélekedek.
 

2010. február 15.

Kovács István