Kiskunfélegyházi Kistérségi Szintű Portál

<<< Ugrás az előző (tizenhetedik) oldalra

Ugrás a következő, a szakszervezettel közösen szerkesztett (tizenkilencedik) oldalra >>>
Ugrás a portál saját szerkesztésű következő (huszadik) oldalára >>> 
 

 Ma megtörtént a szakszervezet által kezdeményzett munkásgyűlés, ahol a gyáriakon kívül részt vett Sárosi úr is. A dolgozók a bérkifizetésekkel kapcsolatban egy homályos augusztusi dátumot kaptak Ménes úrtól, ami természetesen számukra nem elfogadható. A dolgozókat a cég vezetése kényszerpályára helyezte. vagy éhen halnak, vagy valamit tesznek. Az egyik csetelő elmondta, hogy nem meri elmondani a családjának otthon a munkásgyűlésen elhangzottakat. Arra kértem, hogy most ne is mondja el, várjon holnapig. Holnap ugyanis történni fog valami, mert ez így nem maradhat. A holnapi munkásgyűlésen bizonyára döntés fog születni a válaszlépésre, ha esetleg a cég vezetősége nem módosítja "ajánlatát". A dolgozók nincsenek magukra hagyva a bajban, hisz ott van a szakszervezet, és én bízok Garai úrban is. A média pedig egyértelműen a dolgozók mellett fog állni. Most ebben a médiaesemény-hiányos időszakban biztosan médiaeseménnyé fog válni a dolgozók minősíthetetlen helyzete. Sárosi úrtól tudom, hogy holnap a maihoz hasonlóan sajtótájékoztatót fognak tartani. Ennek időpontja a munkásgyűlést követően lesz. Én Sárosi úrral pedig valamikor délután fogok telefonos riportot készíteni. Így más médiákból valószínűleg hamarébb fognak információhoz jutni az érdeklődők.

A munkásgyűlésen történtekből többet az alábbi cikkből tudhatnak meg:

Az alábbi cikket az MSZOSZ Dél-alföldi régió honlapjótól vettük át, amit Sárosi Péter régióvezető engedélyezett, sőt hívta fel a figyelmet a továbbközlésre.

Ma délután beszéltem Sárosi úrral valamivel több mint 20 percet, és néhány perben Garai úrral is kiértékeltük a pillanatnyi helyzetet. Garai úr közmeghallgatáson vett részt, így csak bő 5 percet tudtunk beszélni.
Mindketten nagyon fel vannak háborodva, sőt magamat is beleértve mindhárman, de a felháborodók létszáma legalább százas nagyságrendű.
Garai úrral 8 óra körüli időpontra egy telefonos riportot beszéltünk meg. Nekem elmondott néhány megjegyzést, de nem akarok a dolgok elébe menni.

Dr. Garai István országgyűlési képviselő úr által elmondottak meghallgathatók a lejátszó elíndításával:

Amennyiben nem tudja meghallgatni, próbálja meg előbb letölteni. Link: kkfhkt.static.inter.hu/kkfhkt/2010/jovokepunk/TE/Garai_10_05_13.wmv

 Más formátumban (link): Garai_10_05_13.MP3

 Dr. Garai István: Jó estét kívánok, sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm a hírportál hallgatóit. Hát egy kicsit el vagyok keseredve, megmondom őszintén. Az elmúlt hetekben úgy nézett ki akár a parlamentáris tárgyalásoknak köszönhetően vagy utána a különböző minisztériumokkal és állami szervekkel történt tárgyalások és megegyezések vonatkozásában, hogy nem kis nehézségek árán és nyilvánvalóan további nagyon szervezett együttműködés következtében a Ganz-Röck sorsa sínre kerül. Itt elsősorban a 2 milliárd 71 millió forintos állami hitelgarancia vállalásra gondolok, amit hát azért előbb-utóbb csak sikerült realizálni. Mondhatni azt, hogy a kormányzat utolsó pillanataiban hajlandó volt ezzel az üggyel törődni és hát a miniszterelnök úr aláírni ezt az állami hitelgarancia vállalást és utána – némi kis sürgetésre – talán mondhatni azt is, hogy nem a leggyorsabban, de azért talán még időben, a Magyar Közlönyben is megjelent ez a kormányhatározat. Erről szó volt, hogy bizonyos értelemben egyfajta uniós jóváhagyás, formális jóváhagyásra is szükség volt, illetve szükség lesz, ami valamelyest lassította, illetve lassíthatta volna ezen dolognak az ügymenetét, de ezt mindenki tudhatta előre. Na most ezt azért mondom, ez egy nagyon lényeges szempont, mert hát úgy gondoltuk, hogy igen, ezt elértük, természetesen még nincs itt a kánaán, ezt mindenki elismerte, akár a menedzsment, akár a tulajdonosok és hát sajnos ezt még a dolgozók is érezték, de ezen feltételrendszer mellett egy nagyon korrektnek tűnő, egyértelmű megegyezés született a dolgozók, a sztrájkbizottság, a szakszervezeti bizottság és a menedzsment között - nyilvánvalóan a tulajdonosok közreműködésével és tudtával - melynek a lényege az volt, hogy június 10-15-e magasságáig az összes elmaradt bért ki fogják fizetni megfelelő ütemezés mellett. Én ennek nagyon örültem, mert ez egyébként része volt az egész megállapodási konstrukciónak, mert a miniszterelnök úr, Bajnai Gordon miniszterelnök úr annak idején azt mondta, hogy hát: „Pista, természetesen a munkahelyeket szeretnénk megmenteni, az állam a zsebébe nyúl, de hát az állam, az ugye nem mi vagyunk, nem a miniszterelnök, nem az országgyűlési képviselő, hanem az adófizetők.” Tehát ebből következik az, hogy nyilvánvalóan ez a hitelgarancia minden szempontból korrekt kell, hogy legyen, abból a szempontból is, hogy ha az állam segít, akkor a tulajdonosok is legyenek szívesek zsebbe nyúlni. Most a tárgyalások alatt ez egy biztosíték lett volna, illetve volt is, mert egyébként azt mondom, hogy bizonyos szempontból érthető lett volna, hogy erre azt mondja a kormányzat, a pénzügyminisztérium, a gazdasági minisztérium, meg maga a miniszterelnök úr is, hogy: „Pisti, ne haragudj, hogy ha a tulajdonosok elengedik az üzem kezét, nem hajlandók kockázatot vállalni, nem hajlandók a saját pénzüket beletenni az állam pénze mellé jóval kisebb összegben, mint az állami hitelgarancia vállalás, hát akkor joggal kérdezhetnék az adófizető polgárok, hogy hát kérem egy igazságtalan helyzetben valamit a tulajdonosoknak is be kell vállalni. Na most nyilván ez egy alapvető feltétel volt, hogy mindannyian tudtuk azt, hogy állami hitelgarancia vállalás mellett, mire ebből guruló forint lesz – ugye hát itt meg kell versenyeztetni bizonyos szövegkörnyezetben a kereskedelmi bankokat, akiknek egyébként ez egy biztos bevétel, mert állami hitelgarancia mellett ugye akár a tőke, akár a kamatok, esedékes kamatok abban az esetben is kifizetésre kerülnek az állami garanciavállalás mellett a bank számára, hogyha mégis valami gazdasági világcsőd, görög válság, izlandi tűzhányó vagy bármi történik, tehát a bankoknak nem kellett vagy kellett volna futni a pénzük után – de van egy időbeli „hiatus”, amit ugye nyilvánvalóan, amíg ide gurul az a forint, addig a termelési feltételeket biztosítani kell, kellett volna vagy kellene. Ez is a megállapodás része volt. Na most mik a termelésnek az alapvető feltételei? Két dolog. Az, hogy legyen mivel dolgozni, tehát különböző anyagokat, energiát felhasznál egy ilyen üzem. A másik, ami azt kell mondani, hogy emberi szempontból és emberi momentumokat figyelembe véve még lényegesebb vagy a leglényegesebb - és itt az emberekre gondolok, a munkásokra, a dolgozókra, akik hosszú hónapok óta dolgoznak, dolgoznak, dolgoznak és időnként kapnak, csöpögtetnek egy kis fizetést a számukra, de jelentős bérelmaradás van még jelen pillanatban is – és itt utalok vissza erre a megállapodásra, hogy belátható határidőn belül, ugye ez egy aláírt szerződés volt - hogy ezt rendezi a menedzsment, illetve a tulajdonos. Tehát még egyszer hangsúlyozom, itt be volt vállalva, hogy addig, amíg megjön az állami garanciavállalás, a hitelgarancia vállalás következményeként a kereskedelmi bankoktól a guruló forint, addig ők ezeket a feltételeket biztosítják. Most természetesen ilyenkor az ember vagy egy országgyűlési képviselő nem lehet, hogy teljes elégedettséggel hátradől és utána azt mondja, hogy na kérem, a gép most már működik, nem kell semmit se csinálni, tehát mondhatni azt, hogy vigyázó szemeinket akár a barátaimon keresztül vagy jómagam is ugye figyelve a különböző sajtóorgánumokat vagy talán még mondhatni azokat a barátaimat is, akik a gyárban dolgoznak. Én folyamatosan figyelemmel kísértem, hogy mi újság van a gyárban és most gyakorlatilag azért nagyon pici, apró kétkedések mindig voltak, apró bizonytalansági jelek mindig voltak az elmúlt hónapokban, de derült égből villámcsapás a legfrissebb hír, amit egyrészt a barátaimon, a munkásokon keresztül közvetlenül a gyárból kaptam vagy Sárosi Péter barátomtól vagy harcostársamtól, mondhatom azt. Itt az MSZOSZ Dél-alföldi régió híradója az interneten rendelkezésemre áll a legfrissebb információkkal és most már tudom a médián keresztül is, hogy eszkalálódott a helyzet, hogy igazából mondhatni azt, hogy a tulajdonosok vagy a menedzsment vagy mind a kettő együtt fölmondták azt a szerződést, azt a megállapodást, amit az emberekkel, a munkásokkal, a szakszervezeti bizottsággal és a sztrájkbizottsággal kötöttek, hogy most már aztán teljesen bizonytalan, hogy mikor akarják a munkabéreket kifizetni. Hát azt mondom én erre, hogy kérem ez egy nonszensz. Jelen pillanatban, amikor már ki van hirdetve a több, mint 2 milliárd forintos állami hitelgarancia vállalás, az elmúlt hónapokban sokkal rosszabb helyzetben volt a vállalat, a cég, még ezt a pénzt csak úgy valami lila ködként próbáltuk a szemünk előtt eregetni és reménykedni abban, hogy meglesz és akkor sikerült kidolgozni egy ilyen megállapodást és most, amikor gyakorlatilag itt van a pénz, el van döntve, hogy ezt megkapja a cég és ilyenkor fölmondani ezt a szerződést, hát bocsánat a kifejezésért, ez egy plágium, a szakszervezeti híradóból idézek, hogy hát talán ez pofátlanság. Még akkor lehet, hogy enyhén fogalmaztam. Na most természetesen - mondhatnám azt - hogy az állam bizonyos szintig ugye megtette azt, amit megtehetett. De hát ezzel azért nincsen ennek egyáltalán vége. Az állami felelősségvállalás az emberek iránt, Kiskunfélegyháza városa iránt szerintem folyamatos, most mindegy az, hogy ugye kormányváltás van vagy lesz vagy folyamatban van, ettől ezt a problémát még kezelni kell. Most én is a választók bizalmából – most egy kicsit olyan furán hangzik ez, de – listán bekerültem a Parlamentbe és én továbbra is ugyanúgy félegyházi embernek érzem magam, ugyanúgy barátom a Takács Sanyi, aki a gyárban dolgozik, a szomszédom, meg a Varga Pista, meg a többiek, erről azt hiszem, már beszéltünk az elmúlt hónapokban többször is, tehát szó sincs arról, hogy most én azt mondom, hogy na jó, hát akkor majd az új kormány majd csinál valamit, én meg ott elücsörgök, mint listás képviselő, hát a franckarikát. Most saját magamat idézem, mint klasszikust és ezért elnézést kérek, hát mit mondtam a Parlamentben is, meg hát a különböző tárgyalások alkalmával. Hogyha valaki veszélyezteti egy ilyen üzemnek, egy ilyen cégnek a létét, a működését, ami nemzetgazdasági jelentőségű, nemzetbiztonsági jelentőségű – ez elhangzott egyébként a Parlamentben – akkor majd elő kezdjük keresgélni, hogy ki ezért a felelős. Meg ki azért a felelős, hogy mondjuk 350 családnak az életét tönkre akarja tenni, amikor már az állam azt mondja, hogy: „No majd én segítek”. Hát ugye először szoktam volt mondani, hogy hát akkor majd jön a Gestapo, meg jön az ÁVH. Hát persze ez olyan viccesen hangzik és akkor ezen mindenki jót nevetett, akik ebben érintettnek érezték magát. De aztán amikor mondtam azt, hogy megkeresem a legfőbb ügyészt és akkor keresünk felelősöket, mert most már azért benne van az állami hitelgarancia vállalás, ami 2 milliárd forint. Hogyha valaki ezt el akarja packázni, egyre rosszabb a helyzet, egyre súlyosabb a helyzet. Tehát erről akarom biztosítani az embereket, a munkásokat – azt hiszem, nem értik félre, a melósokat, a melós embereket, ne szégyelljük kimondani ezt a szót, mert ők ott melóznak, dolgoznak, melóznak és lassan már megint fizetés nélkül, hát ez már pofátlanságnak a teteje – szóval nem fogom őket magukra hagyni és most beindul a Parlament, ott majd megint lehet kérdezni, lehet interpellálni, lehet napirend után szót kérni akár 5 percen keresztül, mint ahogy ez megtörtént az elmúlt hónapokban is, tehát nem hagyom. Nem hagyom becsületből és nem hagyom abból a felelősségtudatból is, hogy hát azért kérem tisztelettel, itt valami eredményt kéne elérni, mert itt emberek vannak, e mögött a tragédia mögött családok vannak, félegyházi családok, áttételesen itt van Félegyháza városa, az Önkormányzat. Ugye már abban reménykedtünk, hogy megvan az állami hitelgarancia vállalás és akkor a cég az iparűzési adó és egyéb ilyen adóhátralékait ki tudja fizetni, ki tudja egyenlíteni a város számlájára és áttételesen mondjuk a Kész Aréna sportcsarnokkal kapcsolatos adósságainkon is tudunk enyhíteni és ezt biztos tudják az olvasók vagy éppen aki hallgatja ezt a riportot, hogy bizonyos inkasszót is benyújtott a Kész cég is a város számláját illetően, tehát nagyon komplex módon próbálnánk ezt a helyzetet pozitív értelemben kihasználni egyrészt a cég javára, az ott dolgozó emberek javára és a város javára. Na most hogy ennek megint valaki keresztbe akar feküdni, pontosan nem tudom, hogy miért, de majd ezt is ki fogjuk deríteni, hogy egy ilyen kedvezőbb helyzetben, ami most sokkal kedvezőbbnek látszik mondjuk, mint 4-5 hónappal ezelőtt, most akarja valaki bedobni a törölközőt vagy most akar keresztbe feküdni, na erre mondom én azt, hogy hát ott a Garai Pista nem fogja hagyni. Úgyse, mint Garai Pista, meg mint országgyűlési képviselő se. Úgyhogy köszönöm a lehetőséget, hogy itt ilyen értelemben valami kis reményt tudok adni az embereknek, hogy nincsenek egyedül ebben a küzdelemben, ebben a harcban és látom azt, hogy a szakszervezet is megint melléjük állt. Igen kérem, nekem ott a Parlament, a lehetőségem, hogy szólaljak, kérdezzek, apprehendáljak, emellett természetesen lehet bizonyos mértékű sztrájkot is alkalmazni, mint ami volt az elmúlt időszakban – megint csak tisztelettel köszönetet tudok mondani az embereknek, hogy úgy éltek a sztrájk joggal, hogy közben a cégnek a működőképességét fenntartották, tehát a jövőjét ezzel nem veszélyeztették, nem emésztették fel, de nagyon komoly figyelmeztetés volt a menedzsment, illetve a tulajdonosok részére, hogy igen kérem, hogyha ezt most így ilyen türelemmel és azt mondom, hogy szolidaritással, megértéssel alkalmazták a munkások, de ha a tulajdonosok és a menedzsment túllép egy határon, akkor nyilvánvalóan a sztrájkot is sokkal komolyabb eszközökkel lehet folytatni vagy éppen amiről szó volt, ha nagyon kell, akkor megyünk tüntetni. Felmegyünk Pestre, akár bankokhoz, minisztériumok elé vagy ha megtaláljuk azt, hogy kinek a – na azt nem mondom, hogy a lakásához, mert oda ne menjünk tüntetni, a saját, tehát a család életébe senkinek ne avatkozzunk be – de akkor megyünk Budapestre. Tehát én azt mondom, hogy széles skálája áll rendelkezésre itt most mindenkinek azért, hogy küzdjön a jogaiért, a megdolgozott pénzéért, én úgy gondolom, hogy mindenki teheti a kötelességét és hát tegye is a kötelességét ott, ahova a sors odaállította és amilyen eszközrendszer számára biztosított. Én ebben nyilvánvalóan partnere leszek a munkásoknak, az embereknek vagy éppen a szakszervezetnek, kész vagyok az együttműködésre és én nagyon remélem azt, hogy közösen ezt a ..... úgy tudjuk majd befejezni, hogy a cég talpon marad, a dolgozók pedig minél hamarabb megkapják az elmaradt bérüket. Kovács István: Köszönjük szépen a beszámolót.  
 

2010. május 13.
Kovács István
 

Fontos tájékoztatás következik: 
A beteg elméből megfogant munkaadói ajánlatra a dolgozók reagálását fogom közölni hamarosan, mégpedig Sárosi úr tolmácsolásában egy riport formájában. Természetesen Sárosi úr röviden a mai munkásgyűlésről is be fog számolni. Kérem, minden érintett térjen vissza 19 óra után ide a portálra a friss, életbevágó információk megismerése végett.
A mai nap folyamaán Garai úr is fog egy írásos közleményt portálunknak elküldeni, ami nem elsősorban a dolgozóknak fog szólni, hanem a másik oldalnak.
Továbbá, egy oldalt fogok nyitni a dolgozói vélemények közlésére és a konzultáció elősegítésére.
Röviden ennyit tudok mondani a mai kínálatból.

 Elkészült Sárosi úrral a riport ami körülbelül (3X15) 45 perces. A hosszára való tekintetre 3 részre osztva kerül közzétételre egy külön oldalon. Az első kettő rész az előzményekkel foglalkozik, amit elsősorban az ügybe most bekapcsolódóknak és a médiának szánjuk. A 3. rész a mostani aktualitással foglalkozik, amit minden érintett dolgozónak szánonk mielőbbi meghallgatásra, mert ez a sorsukról fog szólni. Az érintett dolgozókba beleértjük a budapesti és más helyen dolgozó TE Ganz-os dolgozókat. A portál a szakszervezet kérésére teszi mindezek közzétételét, amihez hozzá tartozik egy dokumentum közzététele is. 
A Sárosi úr által elmondottak közzététele nem időrendi, hanem fontossági sorrendben fog megtörténni 3 formátumban (wmv, mp3, swf). Nem tervezünk szöveges változatot, de ha valaki vállalja egy-egy rész elkészítését, kérem jelezze, nehogy párhuzamosan dolgozzonak rajta a segítő önkéntesek. 


 

2010. május 14.
Kovács István
 

Csetelők véleményei

14/05/2010 17:41:28 ‹spartakus› 3-hónapot fizetés nélkül nem birok ki

********************

21:47:45 ‹kandúr› Gyerekek itt az idő lépni kell!! Nincs tovább miért várni. Megvárjuk még totálisan kiéheztetnek bennünket. A türelemnek vége!!! 
 

Tájékoztatom a kedves látogatókat, hogy a magam által szerkesztett tartalom itt lesz lérhető.
Ugyancsak közlöm, hogy SOS segítséget kértem. Agy megbeszélt időpontban, délután 3-4 óra között fogok ebben a témában tárgyalni. Magam részéről nem fogom cserben hagyni a dolgozókat, a gyárat,  és nem fogom a homokba dugni a fejemet, mint ahogy azt sokan teszik!



2010. május 15.
Kovács István

Ma beszéltem Garai úrral és természetesen Sárosi úrral.
Garai úr mint ahogy azt már mondta, nem ez volt a megállapodás, - így nem érti a mostani helyzetet.  A megállapodás ugyanis az volt, hogy a termelést és a kifizetéseket a tulajdonosok állják a hitel megérkezéséig. Ez az érem egyik oldala.
Az érem másik oldala pedig az, hogy kevés a munka, a kilátások pedig ez miatt bizonytalaonok. Természetesen bármelyik pillanatban keletkezhet kedveező fordulat a megrendelések tekintetében.
Magam részéről fontos tényként nevezem meg, a Kormányváltás okozta bizonytalanságot.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a leendő Fidesz Kormány foglaljon állást ezzel a stratégiai jelentőségű céggel kapcsolatban.  
A további elképzeléseket és kilátátásokat ezen állásfoglalás függvényében lehet kialakítani.
Helyi tekintetben szükség van a cégre, hisz magas a munkanélküliség, és szüksége van a városnak az elmaradt iparűzési adóbevételre.
A helyi érdek így nem vitás, az országos érdek vár egyenlőre tisztázásra.

A dolgozók tekintetében a vállalat vezetése felrúgta azt a megállapodást, hogy június közepére rendeznek minden bérelmaradást és innentől  a kollektív szerződésben rögzített módon történnek a bérkifizetések. Így marad a munkáltató részéről a törvénysértés. Továbbá tetőződik a gond azzal, hogy a munkáltató csak legközelebb augusztusban ígér bérkifizetést, amire semmi garancia nincs. Nyilvánvaló, hogy ez a dolgozók többségének felvállalhatatlan, ezért a szakszervezet egy javaslattal állt elő, miszerint a dolgozók tömegesen mondjonak fel rendkívüli felmindással a munkáltatónak. Ennek a technikai és jogi kivitelezését az érdekképviseleti szervezet magára vállalta.
A törvény értelmében ilyenkor eléggé sok juttatás járna a dolgozónak, így a végkielégítés is. Ehhez azonban valószínűleg csak fél-, egy év múlva juthatnának hozzá, peres úton meg még később. Amennyiben a cég mégis felszámolás alá kerül, abban az esetben csak a bérgarancia mértékéig várható jövedelem a dolgozóknak, de ez is fél éven belül nem valószínű. Addig is kellene valamiből jövedelem a munkavállalóknak, ami csak az állástámogatási segély lehet. Nos, ezért vannak belekényszerítve a dolgozók abba, hogy rendkívüli felmondással felmondjonak. Ismétlem, ebbe bele vannak kényszerítve. Nyilván vannak akik másként döntenek, vagyis maradnak a cégnél és dolgoznak. Bizonyára ők meg tudnak élni fizetés nélkül is. Nekeik majd augusztusban lesz gondjuk, ha mégsem fizet a munkáltató, de az majd egy új felyezet lesz.
Felmerült a felszámolás kifelyezés írásomban. Nos, mivel a cég megkapta az állami 100%-os garanciavállalást a Kormány részéről a majdani hizelfelvételéhez, ami feltételezhetően  augusztusig realizálódhat, nem ésszerű a felszámolást feltételezni. Annyiban azonban véleményem szerint  megegyezhetünk a kedves olvasóval, hogy tovább tart a TE Ganz-Röck körül a bizonytalanság.

Sárosi úr enekem elmondta, hogy az a kérésük, hogy a szakszervezeti tisztségviselők nem adják be a rendkívüli felmondást, mert akkor nem lesznek olyanok, akik helyileg képviselni tudják a munkavállalói érdekeket.
Ha belegondolunk, ez érthető is, hisz ha minden tisztségviselő beadná a felmondást, akkor megszűnne a szakszervezeti érdekképviselet a gyárban. A helyi szakszervezetre vár illetve vártt volna az a feladat, hogy harcoljon azért, hogy az elment dolgozókat vegyék vissza elsőként abban az esetben, ha a növekvő megrendelések lehetővé tennék a létszámbővítést.

Sárosi úrtól érdeklődtem a remdkűvüli felmondással élők létszámáról. Elmondta, hogy délig beadott felmondók létszámából azt lehet következtetni, hogy nem lesz tömeges méretű felmondás.
Kérte a helyi szakszervezetet, hogy tájékoztassa a dolgozókat a rendkívüli felmondással élők létszámáról, és az datok birtokában adják meg a lehetőséget a dolgozóknak a döntésük megváltoztatására.

Magam részéról megállapítom, hogy valószínűleg nem lesz tömeges kilépő. Mi várható ez után? Fizetés az biztos, hogy nem. Viszont, mivel kevés a munka a jelenlegi állománynak, minden bizonnyal a létszámfelesleggel próbál valamit kezdeni a vezetés. Mivel nem akarom ötletekkel segíteni a vezetőket a "probléma" megoldásában, csak annyit tudok megállapítani, hogy minden bizonnyal az érintettek rosszabb helyzetbe kerülnek, mintha most rendkívüli felmondással elmentek volna. A rendkívülivel felmondók létszámáról 18 óra körül fogok tudni tájékoztatást adni. Bízok abban, hogy valóban hozzájutok ehhez az adathoz.

2010. május 17.
Kovács István

 Tájékoztatom Önöket, hogy friss tartalom a szakszervezettel közösen szerkesztett (következő) oldalon található.
Természetesen a csupán általam szekesztett oldalon (ezen az oldalon) is publikálok, de a fő hangsúlyt pillanatnyilag a közösen szerkesztett oldalra helyezem, itt csak a saját gondolataimat, és nem a közösen szerkesztett oldalra való információimat közlöm.
Tehát a két oldal egyidejű használatát javaslom a téma iránt érdeklődőknek. 

Továbbá, elnézést kérek a helyesírási és egyéb hibákért, sajnos önmagában a tényközlés is meghaladja a portál erőforrásait, hisz támogatást vagy segítséget nem kap. Csupán egy önkéntes segít a szöveges változat elkészítésében, de annak a hibajavítására sincs energiánk. Köszönöm megértésüket.

Bocsánatot kell kérnem, ezért bocsánatot kérek azoktól, akiknek magánbeszélgetéseim közben azt állítottam, hogy a fizetési hátralékok lecsökkennek 2 hónap alá. Sajnos ez téves állítás volt részemről. Nem mentegetőzök, hanem bocsánatot kérek.

Kovács István

Egyik dolgozó üzenetet küldött Garai úrnak a portálró (hisz ezt is lehet), amiben aggaodalmának adott hangot és segítségét kéri. Ezt az üzenetet, és a választ a szakszervezettel közösen szerkesztett (következő) oldalon olvashatják el. Eredetileg itt volt elhelyezve a válasz, de Sárosi úr kérésére át lett helyezve a (következő) a közösen szerkesztett oldalra.

2010. május 19.
Kovács István

Elterjedt az a hír, hogy kedden fogják közölni azokkal, akik munkájára nem lesz szükség a közeljövőben. Molnár Istvánt, a sztrájkbizottság elnökét kerdeztem erről. Kérdésemre elmondta, hogy szó nincs erről, pontosabban ez így nem igaz.
Készül egy olyan terv, ami alapján a létszámot a szükségletekhez próbálják igazítani, de ez nem így fog megtörténni.

A létszámleápítés az érem egyik oldala, a másik pedig az, hogy új munkák lehetnek. A kérdés véleményem szerint annyira összetett, hogy most hozzá sem fogok ennek tárgyalásához. 

2010. május 21.
Kovács István

Többen akik rendkívüli felmondással otthagyták a TE Ganz-Röck-öt elpanaszolták, hogy nem fognak álláskeresési támogatást (munkanélküli segélyt) kapni, mert a volt munkáltató nem adta ki a kiszámolásához szükséges adatokat. Az én lehetőségeim mint már többször elpanaszoltam szűkösek, ezért megkértem Garai urat, hogy beszéljen Hevér Terézzel a helyi Munkaügyi Központ Kirendeltség vezetőjével. Erről a beszélgetésről pedig egy riport formájában számoljon be mindannyiunknak. Garai úr vállalta mindezt, amiért előre is köszönettel tartozok, tartozunk. Kérdezhetik, hogy miért Garai úrhoz fordultam ezzel a gonddal? Azért, mert úgy ítélem meg, hogy ez a célszerű és nem utolsó sorban, ő áll velem szóba. Sárosi úr a héten és a jövő héten Németországban tartózkodik, így egyenlőre hozzá nem tudtam fordulni segítségért, hisz ő is minden segítséget megad a dolgozók érdekeiért folyó küzdelemhez. Sárosi úr korábban elmondta nekem, hogy Hevér Terézzel megbeszélte, hogy nem lesz fennakadás az állástámogatási segéllyel kapcsolatban. Ezért is vagyok dühös, hogy ebben az országban miért van ennyi hátramozdító, sőt azon méginkább mérgelődök, hogy miért vannak olyan pozícióban, ahol mindezt megtehetik?
Tehát a héten, de akár már ma is, tájékoztatással fogunk szolgálni a témában. 
Sajnos van több probléma is, így a kis csoportokban történő létszámleépítés kérdése. Molnár úr biztosított, hogy nem lesz létszámleépítés, mert erről neki tudni kellne. Én ebben kételkedtem, mert a 10%-nál kisebb leépítést a vállalat saját hatáskörben minden egyeztetés nélkül megtehet. Ha ezt a kiscsoportos létszámleépítést többször megismétli, akkor jogilag nem történik tömeges létszámleépítés, a valóságben pedig igen. Legalábbis én így tudom.
Akik a létszámleépítés áldozatává váltak, válnak, ne fogják fel olyan tragikusan a helyzetet, hisz senki sem tudja megmondani, hogy azok jobban járnak-e, akik továbbra is bizonytalan jövedelemért alkalmazásban maradnak. Az állástámogatási segélyért pedig nem kell aggódni, hisz most is azon dolgozunk, hogy ebben ne legyen fennakadás. Állítom, hogy ez viszonylag könnyen megoldható probléma.

2010. június 2.
Kovács István

 

 Garai úr az imént azt az SMS üzenetben küldte nekem, hogy "A Fidesz ejtette a gyárat".
Előzményként elmondom, hogy tegnapelőtt Garai úr azt írta nekem e-mailben, hogy azonnali kérdés formájában a Fidesz vezetés figyelmét fel fogja hívni a Parlamentben a gyárra. Nos ez megtörtént, és az államtitkár válaszának a lényege az volt, ami az üzenetben szerepelt. Este telefonon majd igyekszek részleteket megtudni, és tájékoztatni a kedves érdeklődőket.
 

Kérném a gondokat, problémákat üzenet vagy e-mail formájában elküldeni hozzám, mert állítólag Sárosi úr holnap fel fog hívni engem telefonon, hogy egyeztessünk az aktuális feladatokról.
Érthetetlennek tartom, hogy senki sem írja le a gondjait, problémáit. Így úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, pedig tudom, hogy semmi sincs rendben.

2010. június 7.
Kovács István

Garai úr e-mailben válaszolt megkeresésemre, amiben arról tájékoztatott, hogy a jövő héten újból fel fog szólalni a témában a Parlamentben. Telefonos megkeresésésemre kérdésemre válaszolva elmondta, hogy az állami garanciavállalás okmánya kint van Brüsszelben jóváhagyás végett.
 
Íme egy link: www.galamus.hu/index.php

Ma délelőtt (8-án) azon dolgoztam, hogy az álláskeresési támogatást megkapják azok akik ebben érintettek. Ezzel mint már írtam Garai urat kértem meg, de nem jutott eredményre. Pontosabban kapott ígéretet, de ez önmagában kevés. Sárosi úr sem tudta eddig elintézni, de mivel most Németországban van, nem számíthatunk rá. Így most én próbálkozok vele. Erre rá fog menni a hét, de rosszabb esetben is a jövő héten eredményt szeretnék elérni.

Tudtommal azok akik az álláskeresési támogatásba menekültek, meg fogják kapni az esedékes támogatást. Azok akik el szeretnének helyezkedni, tudtommal nem kapták meg az ehhez szükséges okmányokat. Beszéltem a Németországban tartózkodó Sárosi úrral, hogy a jövő héten minden eszközt bevetnek, ha nem történnek meg az adminisztratív tennivalók. Engem pillanatnyilag kissé megnyugtat, ha a jövő héten, illetve az esedékességkor megkaoják az álláskeresési támogatást kérők járandóságukat.

Tekintettel arra, hogy nagyon információszegények vagyonk azen csoport helyzetéről, kérném, hogy a portálon üzenet formájában tájékoztassonak helyzetükről. Ezt az információt a megbeszélésünk szerint, megosztom Sárosi úrral. Így akár neki is címezhetik az üzenetet, mert vállalom annak továbbítását.

Üzenet küldésének linkje: www.kkfhkt.hu/hu/contact

Azok akik jelenleg is munkaviszonyban állnak mikor kapnak fizetést? Erről nincs  biztos információm. Kaptak ígéretet, amit aztán elhalasztottak egy héttel, de ez is csak ígéret. Majd Sárosi urat megkérdezem, hogy van-e ezzel kapcsoaltban megállapodás, és ha van, akkor abban mi áll. Az én imformációm magragadt az augusztusi ígéretnél annak tudatában, hogy a cég biztosan megkapja a hitelfelvételéhez szükséges állami kezességvállalást. Mint már írtam, az új Kormány ezt a kezességvállalást nem tartja megalapozottnak.
Viszont van olyan információm is, hogy ha minden a tervek szerint megy, akkor a hónap legvégén márciusig bezáróan ki lesznek fizetve a dolgozók, függetlenül attól, hogy az új Kormány kétségbe vonta az állami garanciavállalást az ősszel történő hitelfelvételhez. Az egyéb körűlmények az utolsó megállapításomat támasztják alá, de ezt biztosan nem merem kijelenteni.
Türelmüket kérem, de jelenleg nincs biztos infóm a legközelebbi bérkifizetésről.

A XX. részben megtekinthető garai úr interpellációja és az új Kormány államtitkárának válasza.

2010. június 8-11.
Kovács István
 

<<< Ugrás az előző (tizenhetedik) oldalra

Ugrás a következő, a szakszervezettel közösen szerkesztett (tizenkilencedik) oldalra >>> 
Ugrás a portál saját szerkesztésű következő (huszadik) oldalára >>>